Boldog karácsonyt, békés új évet kívánunk!

Christmas at Sangam

Christmas in Hungary

Kedves Olvasóim,

Ezen levéllel kívánunk minden jót a karácsonyi és újévi ünnepekhez.

Hiya,

we wish you a merry christmas and a happy new year! We also wrote a Christmas letter for you...

Barlangnézőben

Ajanta, Ellora és Aurangabad kőbarlangjait még szeptemberben hódítottuk meg Einarral. Ezek több ezer éves barlang-templomok, Ajanta és Aurangabad buddhista, Ellorán pedig a buddhista mellett ott vannak a hindu és Jain templomok is. A mindeközül leghíresebb talán Ellora 16. számú hindu temploma, ami a világ legnagyobb, egyetlen sziklatömbből készített faragványa. Szóvaé menők ezek kéremszépen, részei is az UNESCO világörökségnek.

Nekünk nagyon bejöttek a barlangok, mindegyiket végigjártuk, kivéve a jaineket Ellorán, mert ránkesteledett - úgyhogy megyünk vissza Januárban Einar szüleivel!

Indiában mindig elhűlök, hogy mennyire korán mekkora tömegeket volt képes ez a kultúra egy cél irányába mozgósítani. Ez ma is India egyik erőssége, nem gond pár tíz- vagy százezer embert összehozni. A barlangok méretei azt sugallják, hogy tízezrek dolgozhattak a faragáson, talán egy-egy lépcső vagy oszlop emberek egész életműve.

A másik izgalmas dolog a barlangokkal kapcsolatban, hogy némelyik befejezetlen, és szerencsére a faragás különböző pontjain hagytak fel velük. Így az ember nem csak a készterméket, de a faragás és tervezés egy-egy szakaszát is megismeri, és ettől az egész sokkal izgalmasabb.

A legklasszabb az egészben pedig az, hogy Ellorán három vallámás templomai teljes harmóniában léteznek egymás szomszédságában. Ez is India egyik nagy erénye, lépten-nyomon találkozom szomszédos hindu, keresztény, muzulmán, sikh, jain, buddhista helyekkel, bármely összetételben.

Képeinket itt láthatjátok - our pictures are saved here

I loved the caves of Ajanta, Ellora and Aurangabad. They were carved into a mountain basically about 2 thousand years ago. It is crazy to imagine how many hands were needed to carve these amazing rock temples - mainly buddhist ones, but Ellora hosts Jain, Hindu and Buddhist caves, all together at one site.

Also, it's really cool to see some unfinished caves as they help you imagine how the whole planning and construction worked, and how much time it all must have taken to create these amazing and humbling places.

Please feel free to browse through our pics at the above link.

Házi feladat

Amikor iskolás voltam, mindig arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz akkor, amikor nem lesz házi feladatom. Igazából tökre szerettem tanulni, csak azt nem szerettem, ha nekem valaki meg akarta mondani, hogy mikorra mit tanuljak - az iskola meg nagyjából csak erről szól.

Most meg itt van, azt tanulhatom, amit csak akarok, akkorra, amikorra csak akarom. Őszintén, jól is érzem ebben magam nagyon.

Mostanában Einarral sokat gyakorolunk változni. Az a meglátásunk, hogy minél könnyebben tudunk változtatni, annál jobban érezzük magunkat Indiában. Lehet, hogy ez nem hangzik valami nagy kacifántnak, de nekünk ez egy hatalmas eredmény, hogy közel két éves próbálgatások során végre "fel tudunk ülni a hullámokra", körülnézni, elfogadni a megváltoztathatatlant és jól is érezni magunkat benne.

Baromi szerencsések vagyunk az élettel, de nem minden a szerencsén múlik. Van most erre egy történetem, múlt héten gyűjtöttem, amikor egy brit idős néni-csoportnak tartottunk egyhetes bevezető programot India kultúrájába.

Susanne (álnév) vacsora közben kérdez a horogkeresztről és a swastikáról. Hosszasan magyarázzuk, hogy a swastikának eredetileg semmi köze a horogkereszt jelentéséhez, a swastika a hinduizmus jelképeként rendkívül népszerű ma is. A félórás beszélgetés végén Susanne megállapítja: de sok náci van Indiában. Ó jaj.

Van sok pozitív történetem is, de azokat majd legközelebbre tartogatom.

With Einar we are finally feeling settled in India. It took an awful lot of time to be used to change to the extent that change is present in our life today. We need to be able to turn around every minute, re-evaluate, rethink and redo, re-adjust and then re-re-readjust again.

It is a huge accomplishment for us to master this skill, after almost two years of dedicated practice. It helps us keep content and happy on a daily basis, look at strange things from strange angles, fully enjoying and making the most of our crazy Indian stay. Our Indian motto: "it's like that only".

Egy őrült nap, avagy az átlagos nap

Már nem is szabadkozom, hogy miért nem írok gyakrabban. Inkább írok egy történetet, amit már szeptember óta le akartam írni.

A reggel szokásosan indult: reggelire porridge (kása? vagy mi a fene), meg mogyorókrém a Sangamban, aztán az új önkéntesek képzése zajlott, készültünk a következő programunkra, gyönyörű napfényes időben.

Délig minden rendben ment. Aztán kettőkor megérkezett egy hatvanas házaspár. A feleség borzasztó állapotban volt, lila mindenütt, nem beszélt, nem tudott mozogni sem. Kórházba semmi esetre sem akartak menni. OK, meglátjuk. Jó sok felhajtásba telt, mire letáboroztak.

Időközben három óra, a konyhásnénik és a gondnokok ilyenkor jönnek a délutáni műszakra. Igen ám, de csak a nők jöttek, azok is kikelve magukból. A Sangam előtti hatalmas úton új sávokat jelöltek ki, ezeknek köszönhetően egy hét alatt 13 helyi lakos vesztette életét, mivel nincsen lehetőség a biztonságos átkelésre. Az út keresztül szeli egy közösség életét, családok egyik fele az egy, másik fele a másik oldalon él. Gyógyszertár, orvos, tejbolt zöldséges az egyik oldalon, a másikon meg élelmiszerbolt, tojásos meg tyúkosbódé.

Mindeddig simán át lehetett kelni az úton, mert ugyan nagy volt, de csak egyfelől kellett a forgalomra számítani, ki lehetett kerülni a veszélyt. Nem is volt belőle baleset. Viszont az új sávokkal megszűnt a jobb és bal irány közti beton elválasztósáv, az indiai forgalom meg nem fog egy földre festett vonal mentén haladni. Gyakorlatilag bármikor bármilyen irányból lehetett számítani becsapódásra. Felüljáró nincsen, a zebra fel van festve, csak itt senki nem tudja, hogy az mi, és egyébként is tojnak a zebrára.

Eleinte, az első haláleseteket követően mély gyász ült a közösségen - cipőért visszaszaladó kislány, idős néni... Aztán a rendőrség megígérte, hogy ügyeletet tart az út mellett. Ott is álltak, a változás annyi volt, hogy a további esetek a rendőrök szeme láttára zajlottak le. Azon a bizonyos napon elfogyott a türelem, és a két közösség kövekkel kezdte dobálni a rendőröket. Ezt kijárási tilalom és razzia követte, aki férfi volt és elkapták az utcán, azt a rendőrök csúnyán megverték.

A mi legényeink meg ott laknak, a kijárási tilalom kellős közepén. Tanakodtunk, hogy mi legyen, mert munka meg volt dögivel a fiúknak. A konyhásnénik bátorsága felér az egri nőkével, fogták magukat, beszéltek a rendőrökkel, és kikérették a fiúkat, verés nélkül. Szép tőlük.

Időközben a hatvanas vendég asszonyka a fürdőszobában elájult, szóval vittük kórházba. Ez nem volt kis művelet, székbe tettük, négyen le a lépcsőn vele (még jó, hogy ott voltak a fiúk), be a kocsiba, aztán húzás. Két kolléga ment vele.

Huhh, belégzés, kilégzés, stresszes ez a nap.

Az önkéntesek időközben az udvaron várakoztak, erre elsuhant mellettük egy kétméteres, jólmegtermett kígyó. Komolyan, csak ez hiányzott. Kígyófogó ember kihív, udvar felkutat, semmi eredmény, illetve annyi, hogy az összes önkéntesünk majd rosszat fog álmodni meg egy hétig benéz az ágy alá, hogy nincs-e kígyó.

Legalább a kígyónak volt egy jó napja.

Hogy megnyugodjatok, megírom, hogy nekem is happy enddel végződött a napom, tapasra és borra voltunk hivatalosak egy meghitt virágos teraszon.

A kígyó meg nem bánt, hacsak nem bántod.

A forgalmat meg visszaterelték eredeti medrébe, ami azóta is nagyjából normális.

Barlangok

Halihó,

még élek! majdnem egy hónapja nem írtam, de még lélegzem és keringésem is van, csak az éltjeleim fogyatkoztak meg kissé.

A munka extra ultra szuper őrült volt az elmúlt hónapban, de legalább a szabadnapjaimat jól használtuk, így ha nem is volt időm blogolni, legalább van anyagom, amit most meg tudok nektek mutatni.

A videón jó sok infot mondok el a tájról, ahol jártunk, de A Kérdés, ami bennünket azóta is foglalkoztat, kimaradt: hogyan lehetséges az, hogy a buddhizmus Indiában született, hihetetlen nagy volt az időszámításunk kezdete körül (amint a barlangokon is látszik), de később szinte teljesen eltűnt Indiából és a környező ázsiai országokba "települt át". Számos történelmi tény magyarázza ezt, mint pl a mughal és hindu kultúrák erőszakosabb terjeszkedése, de azért mi mégis kiváncsiak vagyunk, mert utánanéztünk, és alig van valami info a korai indiai buddhizmusról meg az eltűnéséről. Szóval lehet commentelni, hogy szerintetek miért tűnt el évszázadokra Indiából (azért kezd visszajönni az utóbbi évszázadban).

Még két helyen láthatjátok képeinket a barlangokról:

http://picasaweb.google.com/einarjon/KarlaAndBhajaCaves#

http://picasaweb.google.com/smchadwell/KarlaBhaja#

Hæ,

við erum enn lifandi eftir smá hlé á bloggin. Það var alt brjáluð í vinnunni í síðasta mánuð með níja sjálfboðaliðum koma, gamla fara og mikið fjör í dagskrá. Að minnsta kosti eyðum við mikið tími með vini hans Einars og mér utan vinnu og fórum í skemmtileg helgaferð. Á vídjó ég sýni rosa cool buddhist hellir 2000 ára gamall. Rosa flott, bara spurninginn er hvernig buddhism týndi frá Indlandi og kom ekki til baka í alvörunni sem útbreiðasta trú síðan. Vinsamlegast kommentera ef þið hafið hugmyndir um þetta.

Ofan eru tvær linkar með myndir um yndislegan skemmtilegt ferðin okkar. Sjáumst!

Rickshaw Puja - a minitaxik tisztelete

Tegnap véget ért a hinduk szent hónapja. Közel sem volt olyan zajos, mint amilyennek elképzeltük, főként az időközben kitört sertésinfluenza-pánik miatt.

Szerencsére a pánik mostanra kicsit javult, már nem mutogat mindenki ránk, külföldiekre az utcán, hogy "fertőzés fertőzés", ami határozottan jobb érzés. Munka fronton még mindig áldatlan az állapot, a legutóbbi programunkon 66 emberke programja változott óránként az influenza különböző következményei miatt, és ezeket a változtatásokat mind én közöltem széles mosollyal. Le a kalappal, az emberkék nagyon jól vették az akadályokat, de az önkénteseim teljesen lemerültek ebben a folyamatos készültségben, mint ahogy a többi kolléga is, velem egyetemben. És ma még egy programot kezdünk 63 fővel (a hivatalos kapacitásunk 55). Oh yeah sallala! Na mindegy, azért a témája ennek a hétnek tök jó lesz: hindu fesztiválok! Remélem, élvezitek a videót, ami már a legnagyobb maharshtrai fesztiválra való melegítés: az elmaradhatatlan rickshaw puja.

The last two weeks or so was crazy as Pune burst out in swine flu panic. We had to change every single day in our program and staff and volunteers were totally exhausted of all these changes, but at least our participants were on top of the situation and totally enjoyed whatever we offered - bless!

Today we are starting an equally full event, the topic is hindu festivals, pretty inspiring.

Hope you will enjoy the video, it is about puja - kind of paying respect - of the little cute Indian rickshaws (taxis).

Kultúrális trilógia

Most három rövidke felvétellel szeretném bemutatni India kultúrájának egy-egy szegmensét, az étkezéstől a valláson át a társadalmi egyenlőtlenségekig, és egy falatka természetet is.

Ez itt egy sokévezredes kultúra, a világ egyik legősibb és legrégebb óta fennálló társadalma. És mint ilyen, sokminden szokásjogon alapul - szinte minden. Találtam egy idevágó Polcz Alaine idézetet, ami eredetileg a lasagneról szólt:

"Tulajdonképpen teljesen mindegy, milyen tölteléket teszel bele, bármivel jó, amit kitalálsz. Ha akarod, akár krumplit is tehetsz közéje. Az ember ragaszkodik ahhoz, amit megszokott? Hát, mit szoknak meg a mai fiatalok és a mai gyerekek?"

Mivel a ma Indiája ősi kultúrákon virágzik, a szokások itt mindent felülírnak - pont ettől olyan baromira szürreális az egész ország, mintha nem is a Földön élnének. Pedig itt élnek, csak nekik évezredekkel több idejük volt szokásokat felhalmozni, így hosszabb ideig tart ezeket átformálni is - de erre talán nincs is szándék. Indiában pont ez a dolgok sava-borsa, de egyben a dolgok rákfenéje is.

English Summary

Here I'ld like to showcase Indian culture through 3 short videos - shots about food, religion and nature.

The very essence of this culture is that it is so ancient that it is almost entirely a collection of customs - nobody may know anymore why people do things the way they do them but that's also not the point. The point is to preserve, respect, maintain and pass on tradition and customs. This is at the very heart of today's India, being both its highlight and its downpart to the outsider.

Végre Jogsi

Mint bizonyára tudjátok, végre meglett a vízumom, így végre szerezhettem jogosítványt is.

English Summary
Since I got the visa, I could finally apply for my twowheeler licence. The video features the process of getting it. Ofboðslegan skemmtilegt ferli (super fun process) ;-) !

Kígyó kaland

Ma volt egy kígyónk a Sangamban, ami monszun alatt nem ritka, kb. két hét leforgása alatt ez a harmadik. Szegénykém nem túl élénk, mert Atul, kedves kollégám rásomott egy pálcával, hogy ne kússzon el. Hát szegénykém nem kúszott el, gondolom, kicsit megviselte a furkósbot. A történet azzal végződött, hogy jött a kígyóbefogó emberünk, és elvitte kedves barátunkat.

A kígyó a Sangamban mindig hatalmas szenzáció, a képen az érdeklődő kollégákat láthatjátok. Holnap kezdődik az első monszun-turnusunk negyven fővel. Én abszolút biztos vagyok benne, hogy tuti siker lesz, mert az idei önkéntesek nagyon erős csapatnak mutatkoznak - persze ők marhára be vannak tojva, hiába biztattam őket egész álló nap. Mindig tervezem, hogy megírom, hogy mit is csinálok itt a Sangamban, de most el kell mennem aludni, hogy holnap is biztatni tudjam az önkénteseket. Szóval majd legközelebb, addig is remélem, ez az intermezzo fokozza kicsit a feszültséget :-)

English Summary

Snakes are always a sensation at Sangam, this fellow may well even be a poisonous kind. Monsoon means snakes, and this is the third 'catch' over some two weeks. The end of the story was that the snake catcher guy came in and brought the snake to some safe place for it to be - in a plastic bag.

Leszállópályák

Ahogy Mumbai felett landoltunk, az esős monszun-idő miatt szokatlanul tiszta volt az ég, messzire el lehetett látni. Tájépítész szemmel ez nagyon érdekes, de persze nem kell ahhoz tájépítésznek lenni, hogy az ember észrevegye, hogy a leszállópálya vonalában végeláthatatlan bádogház-erdő húzódik. A dobozokból meg dirib-darabokból összetákolt viskók egymást szinte tökéletesen érintik, az egész leszállósáv teljesen sürün beépítve - milliók otthona. Felülről ez kedves mozaikosnak néz ki, de lentről elég más a kép. Ha láttátok a Gettó Milliomost, akkor el tudjátok képzelni, milyen, csak adjatok a képhez 3o-35 fokos baromi párás, nehéz levegőt, folyamatos káoszt meg zajt. Persze folyóvizük tuti nincsen, talán áramot sikerül egyeseknek lopni valahonnan, de az tuti nem biztonságos, a többinek meg még lopott árama sincsen. Persze egy indiai slum tud ám nagyon klassz is lenni, kedvelt időtöltésem itt Punében fesztiválok idején a slumokat járni, hatalmas bulik vannak. Viszont a mindennapok szerintem ott nagyon nagyon kemények, amit persze a slum-lakók nem is biztos, hogy átlátnak vagy észrevesznek, miután ezt az egy körülményt látták egész életükben. 

Érdekes összehasonlításként, ahogy Reykjavíkban (illetve onnan kb 5o km-re Keflavíkban) a felszállópálya alatti vonal teljesen lakatlan lávamező, ami Izland népsűrűségét ismerve egyáltalán nem meglepő. Ugyanez Londonban, a Heathrow (a legnagyobb ottani reptér) leszállósávja alatt a Kew Gardens húzódik, ami egy fantasztikus kikapcsolódáasi lehetőség London aprajának-nagyjának (a mellékelt videó is a kertről szól). Ha netán oda pottyan egy gép, azért az mégiscsak más, mintha a világ egyik legsűrűbben lakott területén tőrténik valami kellemetlen. A folyamatos zajterhelésről meg kerozinról nem is beszélve. Ennyit az esélyegyenlőségről meg az emberi jogok univerzális, mindenkire kiterjedő védelméről.

English Summary

It is shocking to witness the differences in each airport's immediate surroundings. While in Iceland all is covered with lava around you as you land, in Heathrow you enjoy a fabulous view above Kew Gardens. In Mumbai though, you pass by slum areas inhabited by many many hundreds of thousands, exposed to the constant noise and pollution from the planes, living without water, electricity etc. in the monsoon in pouring rain and in the summer in 45 + degrees. Equal opportunities are not quite there yet.

On the movie you can see Kew Gardens that I visited during the long wait time in London. Amazing gardens, I hope you enjoy.

Utolsó nap Izlandon

Sajnos ma volt az utolsó napom Izlandon idén júniusra. Azért nagyon jól telt a nap, voltunk megnézni Fanney és Gunnar vadiúj telkét és a friss krumpliágyást, amit reggel ültettek. Aztán sétáltunk a környéken, megsimogattuk a helyi lovakat és elmentünk úszni a kedvenc uszodámba.

Most pedig búcsúzom Izlandtól sajgó szívvel, de nem sokáig, mert annyira jóléreztem itt magam, hogy szerintem megint hazajövök ide, amint csak lehet.

A videón a hang elég rosszul sikerült, persze sajnos az operatőri munka is hagy maga után kívánnivalókat. Viszont eleinte a recsegés nem a stábom hibája, hanem a jeges szél dala. Helyesbítenem is kell: Ingólfur Arnarson, az Ingólsfjall névadója Izland első telepese volt (aki odament és ott is maradt), nem pedig az első "áttelelő átutazó" (ő egy másik nemes viking hős).

English Summary

I have really much enjoyed my Icelandic stay and I am sure I will be back again as soon as possible. My last day was really fun, we first visited the new land of Fanney and Gunnar, who have already planted 28 potatoes there. highlights of the day included stroking of horses and Árbæjarlaug, my favourite pool. Oh, Iceland, bless bless, við sjáumst (see you soon)!

Hobbitfalva dicsérete és kárhozatala

Izland fantasztikus hely, a külvilágtól tökéletes fizikai elszigeteltségben lebeg az Atlanti-óceán közepén, annak is a felső-mellső csücskében, mintha "ott se lenne". Persze az Izland-lakók baromira tepernek, hogy észrevetessék magukat a külvilággal, sikerült is világhírnevet szerezniük: világelsőként rohantak gazdasági bukásba. De van 3 szépségkirálynőjük is, meg a világ legerősebb embere is izlandi volt. Azt is beszélik, hogy a gazdasági bukást követően a bankok kirúgott alkalmazottai vadiúj dzsipekkel, Armani meg Hugo Boss öltönyökben mentek sorbaállni a munkanélküli segélyért. Legalább stílusosan, gyerekek...

 Most ezt nem bántásként írom, de tényleg létezik egy buzogó izlandi nemzeti öntudat, miszerint Izland a legtutibb és mindenki más tökhülye, és baromi fontos a küllem. Persze ez egy annyira oktondi hozzáállás, hogy szinte már szeretnivaló, ahogyan az egész ország ezt az önimádatot különféle síkokon előadja. Az izlandi sör a legjobb (persze szinte az összes nyersanyagot hozzá importálják), az izlandi kaja a legtutibb (csak két hétig van utána gyomorgörcsöd, annyira nehéz), az izlandi kézilabda a legmenőbb, akkor is, ha a csapat fele nem is izlandi. Ellenvéleményen lenni, na az maga az eretnekség. És miért is lennél ellenvéleményen - ha egyszer ez a mindentől távoli jeges-forrongó lávatömb az életed, a világ egyetlen zuga, ahol megértenek, befogadnak, és ahol te is megérted és elfogadod a körülötted élőket, mert ugyanazokkal a problémákkal, körülményekkel küzdenek, amikkel te is. Ezek a problémák és körülmények nem izlandi szemmel csak a mesében (vagy a rémtörténetekben) léteznek. 

Izland nagyon más, mint bármilyen közösség - egy igazi saját rituálékkal (pl. csoportos ivás rogyásig, minden áldott lehető munnkaszüneti nap előestéjén) , szokásokkal (parkolj a lehető legbunkóbb módon a lehető legnagyobb, legsötétebb és legdrágább kocsival), hagyományokkal (pl. rohadt cápa evés) és sajátos álmokkal (bárcsak Izland lenne világelső minden létező sportágban, beleértve a nyári olimpiát), világnézettel (Izland a legmenőbb, az amcsik még esetleg ok, de minden más ország, nép és kultúra csak valami érthetetlen alsóbbrendű csökevény) rendelkező zárt kör.

Ekképpen, ha netán sikerül beházasodod egy izlandi klánba, úgy néznek rád, mint aki a pokol tüzéből csodával határos módon menekült meg, az izlandi házastársadhoz és újdonsült klánodhoz tartozás által. Ha ezek után el mersz költözni az ígéret jeges-forrongó lávatömbjéről, na az izlandi fejjel érthetetlen.  

* A fentebb vázolt állítások mindegyike valóság alapú, ámde változó erősségű túlzás (a rohadt cápaevés kivételével, mert az úgy a színtiszta igazság, ahogyan le van írva) A szerk. *

De mégis. Nincs ahhoz fogható, amikor le sem megy a nap hetekig, te meg csak állsz az izlandi láván, lábad lágy mohába süpped, a jeges szél borzolja izlandi családod izlandi-szőke és esetleg izlandi-barna fürtjeit, és a te kelet-európai-barna hajkoronádat is (ami miatt többszáz méterről kiszúrják, hogy nem ide tartozol, de legalább Indiában beolvadsz).

Aztán az sem megvetendő, amikor különböző hőmérsékletű meleg termálvizes medencékben üldögélve a jeges szél változatlanul mindenki hajkoronáját egyformán borzolja.

Sőt, amikor a belvárosban biciklizel, és a jeges szél mit tesz? Hát persze, a hajkoronádat borzolja! Hatalmas élmény, őszintén és tényleg.

Most, hogy ennyit rizsáztam, megosztanám a lényeget: Izlandon van az embernek arra lehetősége, hogy rendesen átgondolja a dolgokat, mert itt lehet normálisan egyedül lenni, zavartalanul gondolatokba mélyedni, miközben a szél hajkoronádat borzolja. Az elszigeteltség nem elzár, hanem összeköt, letompítja a felesleges "zajt", ellazít és feltölt. Egyedül az nem igaz, hogy kisimítja a ráncokat, mert hát ez itt mégiscsak a jeges szelek birodalma, mély barázdákat írva arcodra, északi látogatásod örök emlékeként.

A képeken az izlandi klán egy részét és barátainkat láthatjátok.

English Summary

I love Iceland! On the pictures you can see our family and friends.

Szülinap

A jeges Izlandon szülinapi lázban égünk: apósom, Gunnar ma 6o éves. Ez alkalomból egy nyaralóban töltjük a hétvégét családi körben, a gejzír közelében, de az indulásig még ezer teendőm van: vennem kell 6o gyertyát, becsomagolni az ajándékokat, Sangam-féle mangósütit sütni, összepakolni és az összes cuccunkkal átköltözni Helgiék lakásába, mert holnap ebbe a lakásba Bjössi telepszik be népes kis családjával.

Szóval ismét én vagyok a háziasszony és Einar a dolgozó családfenntartó. Klassz cserélgetni a szerepeket, mindketten élvezzük (egyelőre)... 

Remélem, a képeket értékelitek. Gunnar és Einar fénypontjai az elmúlt 3o évben.

English summary

Today is the 6o. birthday of Gunnar, my father-in-law, youhoo! We are off to celebrate in a nice summer cottage near Geysir, but till then there is lots of packing and preparations, and for now it's me who is playing housewife again and Einar is the one working hard to feed the family. Nice for a change, for both of us. 

Kultúrsokk a köbön

Tegnap hajnalban 24 óra eseménytelen utazás után meg is érkeztünk Izlandra, a helyi nyári kánikulába: 5 fok, nem annyira esős-szeles, mint amennyire lehetne. Szóval nagyon fázom, de azért igyekszem kidugni az orrom a paplan alól a jó kis arktikus hideg szelesbe.

Sajnos ez nem könnyű műtét, de nem az időjárás miatt. Most Izland a csőd után kb fél évvel van túl, mindenki panaszkodik ezerrel, de azért mégiscsak vadiúj batárméretű kocsikkal járnak shoppingolni a másfél méter keseny belvárosi utcákon hihetetlen árakon vesztegetett hülyeségekért. A kitűnő minőségű ivóvíz (amivel a WC-t is öblítjük), ingyenes oktatás és a mindenki számára elérhető egészségügy alap. Nem mondom, biztos nehéz az államcsőd, én is buktam rajta, de mintha el tudnék képzelni nehezebb létállapotokat is. Persze ezeket a világokat "nem lehet összehasonlítani". Pedig lehet, csak kényelmetlen a valóság.

A valóság nagyon kényelmetlen. Olyannyira, hogy semmit nem tudok vele kezdeni. Tombol a kultúrsokk, persze nem akarom a kapitalizmust kárhoztatni és a szegényeket a mennyekig magasztalni. De mégiscsak könnyebb együttérezni valakivel, akinek még lehetősége sem volt a TBC-ről hallani, mielőtt meghalt benne. Aki megteheti, az nézzen már körül.

Most azért én igyekszem minél kevésbé körülnézni, mert azért abból is megárt a sok. Örülök, ha sikerül túlélnem ezt a kultúrsokkot. Visszatérni mindig nehezebb, mint elmenni, főleg, ha már azt sem tudod, merre van a vissza és merre az el. Látszólag anyagias világban élek, de igaziból egyre inkább látom, hogy nem, és a körülöttem tornyosuló kérdések egyre komolyabbak és komorabbak. Most az összes energiámat lekötik ezek a gondolatok, és jólesik, hogy lám, ezt megélni is megadatott.

Érdekes kontraszt a képen Einar, akit mindig lemeszelnek a biztonságiak, mert túl sok zsinórt, dugót meg gombot hordoz magával.

English Summary

Finally we arrived to Iceland, to the cold arctic summer. I'm really suddened to see the amazing welfare even after the bankruptcy, especially the wasteful lifestyle that seems to be a trend here, and that I am also part of right now, right here. I hate to be part of this.

At the same time, I'm grateful for the perspective on life that I was able to gain here. It is such a luxury in itself to have time to think of this all.

We all live in a material world, and I'm a spiritual girl. Maybe that's why I feel I don't fit in anywhere. Still, this seems to be a better position than to fit in with societies whose values I just cannot justify. 

For a fun contrast, you can see Einar with all his gadgets at the security check that freek out all the machines.

Végre monszuuuuun!

Tegnapelőtt délután egyszerre csak elvágták a nyári száraz forróságot, és a helyébe percek alatt nedves, ragadós, de kicsit hűvösebb klíma érkezett. Végre tudunk aludni éjszakánként, és végre elhanyagolhatom a virágöntözést :-)

A másik nagy hírünk, hogy meglett a vízum. Kiszámoltuk, Einarnak 55 óra utánajárásába került, nekem 8 óra telefonba (persze ez januártól mostanáig értendő). 

Holnap repülünk is Izlandra.

English Summary

Monsoon has come with humid and a bit cooler air. Finally we received our visas, after 55 hours of pushing from Einar's and 8 hours phoning of my time. Yay. Tomorrow we are off to Iceland!

Szines hétköznapok és Darjeeling

Hétköznapjainkat sokmindennek lehet hívni, de unalmasnak tuti nem. A mai reggelem klasszul indult, de aztán dél felé eltörött a mécses, mert ez a vízum-ügy még mindig tart és már baromira elegem van belőle. Szerencsére Einar állja a sarat, és ha pénteken megkapjuk a vízumot, akkor szombaton már megyünk is Izlandra. Izgi.

Este kis teraszi partit tartottunk a Sangam-beli népekkel, jó kis kedélyes hangulatban.

Darjeelingi képeink már jó ideje felkerültek a netre, de mindeddig elfelejtettem megosztani a linket itt a blogon: http://picasaweb.google.com/einarjon/Darjeeling# . Hatalmas élmény volt ott lenni a Himalaya tövében, nagyon szívesen látogatnék el oda még nagyon sokszor. Teljesen különbözött a légkör minden más indiai tájétól, amit eddig láttam. Jó sokat gyalogoltunk ide-oda, és még egy magyar sráccal is összefutottunk Körösi sírjánál.

English Summary

Days have been crazy with trying to get a visa but at least we had a cute party with Sangam folks on our balcony this evening.

Darjeeling pics have long ago been uploaded here: http://picasaweb.google.com/einarjon/Darjeeling, I just forgot to share the link. Amazing place, hope I'll get back there to the Himalayas many times still.

The video features my morning walk to work.

Jai ho - "dicsértessék"

Micsoda hét! Életem egyik legfeszültebb időszakán vagyok túl (hamarosan, remélhetőleg). A hat hónapig elhúzódó vízum dráma végkifejlete, hogy szabadságra megyek! Végre, nemzetközi határokat SZABADON átszelve, negyed Földgolyón át hazarepülök Izlandra. Úristen.

Hányan kényszerülnek illegális határátlépésre egy falat kenyérért, ha egyáltalán túlélik az embertelen körülmények közepette utazást.

Tegnap A.R. Rahman indiai üdvöske Jai ho koncertjén voltunk, ami egy imával kezdődött a világbékéért. Szerintem nincs is, ami ennél fontosabb lenne most, legalábbis innen a hindusztáni perspektívából szemlélve. Egyet kívánnék: kéremszépen, tessék eltörölni az országhatárokat, vízumokat, menekülttáborokat, idegengyűlöletet, kirekesztettséget, be nem fogadást. Köszi. Szóljatok, ha meglesz, vagy majd magamtól is észreveszem?

Néhány dolgot most helyénvalónak érzek megköszönni: az nem utolsó, amikor valami nagyon idegen közösség befogad... Akkor, amikor kedves honfitársaim fellöknek, ha egy szekszárdi utcán franciául találok nyökögni.

Még egy: állítsák meg az emberkínzást, elég volt, ami Tibetben megy. A Dalai Láma most Izlandon van, soha jobbkor az én kis hobbitjaimnak. Szép tőle, hogy a saját nyűgei mellett ezt megteszi.

Ja, és még egy: légyszi, Pápa bácsi, szóljon már két jó szót az óvszer mellett, mert milliók halnak ki AIDS-ben. Igazán köszi.

Én most be is fogom, és eldúdolom az Imagine-t, mert nem kell a duma, csak az, hogy te magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél. Ez meg elég nehéz, ha még csak elképzelni sem tudod, hogy milyen lenne, ha jó lenne... Kellemes gyakorlást kívánok minden kedves olvasómnak!

English Summary

Glad to have the visa soon - hopefully... Annoyed for thousands and thousands of refugees having to escape illegally through borders, barely surviving the inhumane journey.

If I could wish one, I would wish to delet country borders and nationalities, discrimination and social exclusion. It can't get much better from when a foreign community accepts you for what you are.

Also, it would be cool to finally bring to an end the torture of people in Tibet - takk fyrir kærlega honum Dalai Lama að komast til Íslands.

Oh yeah, and what about the pope finally acknowledging the use of condoms, just to make sure that millions of people survive today and also tomorrow.

Oh, and it be cool if we could all imagine how a better world looks like, and be the change agents for a world you say yes for. Thank you if you are. 

Denevérházak és harc a vízumért

Eljött az ideje, hogy helyet találjunk a 4 szép denevérháznak, amiket Einar készített. A videón Sarat és Einart láthatjátok, amint szorgosan egy egész éven át virágzó 'frangipan' fához rögzítik az egyik dobozt. Ha denevér lennék, én tuti ebben a dobozban akarnék lakni, olyan finom illatosak ezek a virágok. A másik három dobozt magasabban helyeztük el, hogy a denevérek ízlés szerint válogathassanak.

Az elmúlt napokban a vízumunkért küzdöttünk, ami meglett, egy évre kaptunk hosszabítást, és ez volt a legjobb várható kimenetel, szóval halleluja. Az üröm az örömben az, hogy az ügynökünk Delhiben nem fogta fel, hogy nekem nem csak a vízum számít, de az is, hogy mikorra kerül a pecsét az útlevelembe, mert ma már elvileg Londonban kéne lennem egy képzésen. Sajnos ez nem jött össze, a vízum így két nap után is egy vonaton döcög felém Delhiből, holott repülővel másfél óra alatt itt lehetett volna. "Bárcsak az a volna ne lett volna". Szóval ez nagy szívás, mert Zsófi is és Ádám is Londonban vannak éppen, és nagyon-nagyon szerettem volna találkozni velük, és persze készségtáramból nagyon fogom hiányolni a sok okos dolgot, amit ezen a képzésen tanulhattam volna: ez egy mentor-képzés, ami nagyon jól jönne, mert évente 18 önkéntest és két kolléganőt vagyok hivatott támogatni munkájukban. Biztosan menni fog ez amúgy is, de jól jött volna, meg hát engem ez érdekel, ezért vagyok itt, hogy ezt tanuljam.

De amiatt is nagyon szerettem volna kijutni Londonba, hogy kicsit kifújjam magam és a saját jó kis európai közegemben kipihenjem kicsit India kultúrsokkját, és végre magyarul és testközelben beszélhessek emberekkel, akik nekem kedvesek.

Most zabos vagyok az ügynökre, mert ezt jól el....ta, de legalább a főnököm vállán elsírhatom bánatom, aki felajánlotta, hogy kivehetek pár Indián túli napot, amit szerintem Izlandon fogunk eltölteni. Ez most nagyon feldob, imádom az évnek ezt a szakát fenn északon, amikor sosem lesz este. Hiányzik a jeges szél, vulkánok, forróvizes seggásztatók, éles fények, a kedves-maguknakvaló 'hobbit'-emberek a Gyűrűk Urából, és A Biciklim, amivel még egy napilapba is bekerültem annak idején. Apósom június 12-én lesz 6o éves, és olyan jó lenne egy jó kis magyaros gulyáspartival köszönteni, amit szokás szerint Fanneyval főzünk, miközben kipletykálunk mindenkit a sarki péktől a lengyel vendégmunkásokig.

English Summary:

The video shows Einar and Sara as they fix a batbox on a beautiful ever-flowering frangipan tree.

We got our visa with Einar, but not in time for me to leave to London... Instead we hope to visit Iceland together and be part of the 6o. birthday celebrations of Gunnar! Would be great to cook Hungarian Goulash for the occasion - with Fanney, of course, while we gossip about every single possible item in our memories.

I have been missing Iceland a lot, most of all my great bicycle, but also the wind, the beautiful daylight all summer, the hotpots and the people, of course. To mee it seems that Icelanders are just like hobbits from the Lord of the Rings.

Tulapur és Alandi

A hét a történelmi változások jegyében telt. Kismadaraink órákon belül kirepülnek fészkükből, az időjárás a forró indiai nyárból a még mindig meleg előmonszuni szeles-viharosra váltott, elkezdtünk reménykedni a vízumunkban és ma reggel Einar fejezte be a muffin-sütést, amíg én zuhanyoztam. 

Most a munkahelyi kihívások kötnek le, hatalmas változás, hogy kis csapatom terhelhetősége sokszorosára nőtt az új asszisztensünk érkezésével. Ez hihetetlen jó érzés, végre lehet nagy dolgokba kezdeni, de ezzel együtt mostanában sokszor érzem, hogy egy nemzetközi de mégis indiai közegben ez hatalmas próbatétele vezetői készségeimnek - és persze mindenki másénak is. Katey egy svájci cserkészközpontban töltötte az előző évet, és elvárásai, munkastílusa, gondolkodásmódja nagyon nagyban különböznek az indiai kollégákétól. A nemzetközi önkéntesek e két véglet között érdekes kiegészítői a csapatnak, meglátjuk, hol tudjuk majd meghúzni az arany középvonalat. Attól még nem leszünk egy valódi multikultúrális közeg, hogy világközpontnak hívjuk magunkat és ideszalajutnk innen-onnan néhány külföldit, és a valódi nemzetközi légkör megteremtése nem kis feladat. Kicsit nyomasztó a megnövekedett felelősség érzése, de nagyon izgatott is vagyok, mert nagy halat akarunk kifogni, és úgy érzem, sikerülni fog. 

Tegnap Kateyvel, Donnával és Einarral két közeli szuperszent helyre kirándultunk: Tulapurba és Alandiba, amit videón is megörökítettem. Remélem, értékelitek, hogy a filmdarabkákat nem kell egyeként megnyitnotok, hanem egy teljes rövidfilmet láttok a hozzá tartozó hanggal, és függőlegesen! Éjt nappalá téve ezen dolgoztunk Einarral, és végül sikerült! Jó szórakozást kívánunk.

English summary:

This week has been a week of changes - the birdies are about to fly out from the nest and the weather has been changing from hot hot hot to a bit hot and windy.

I have some new challenges at work with creating a truly international space with wonderful and very capable people, all from strikingly different backgrounds and expectations. I really enjoy this but at the same time it is not very easy. I totally know that we'll rock in the end!

To help you improve your Hungarian, I shot a video featuring our Saturday morning out to Tulapur, a holy place where 3 rivers meet, and Alandi, a holy village with lots of holy junk available for shoppers in its cute little streets. It was a great cultural experience, seeing people so connected to the holy river. Enjoy!

Víz, HIV-teszt és denevérek

A hetem egy kis gyengélkedéssel kezdődött, egy alapos többnapos kiszáradás után jó nagy fájdalmak árán, de végülis sikerült a víztartalékaimat ismét feltölteni. Nagyon meleg van még mindig, bár a napokban 3o-35 fokra csökkent a hőmérséklet, ami most szinte hűvösnek tűnik (3 hónap 4o fok feletti hőmérséklet után). A legdurvább az április volt, így visszanézve tényleg nem tudom, hogy éltük túl a lazán 45 fokokat éjjel-nappal.

Mostanában legalább jókat alszunk a "hűvösben", de hiába csökkent a hőmérséklet, a magas páratartalom miatt egész nap olyan nedves a bőrünk, mint egy kétéltűé, ami természetesen lemeríti a tartalékokat. Az ajánlott vízbevitel napi 6-7 liter, de a második liternél már elegem szokott lenni a vízből, úgyhogy dinnyével, meg mindenféle juice-szal igyekszem javítani a helyzeten.

Végre megérkezett a Sangamba Katey, az asszisztens program menedzser, és már a második napja után hatalmas megkönnyebbülés a jelenléte és hihetetlen erős csapattag. Ő bezzeg kapott két évre vízumot (Írországban), de ez azzal jár, hogy a szokásos dokumentációval egy Indiában végzett negatív HIV teszt bizonyítványt is be kell mutatnia. Az első indiai napok nem valami könnyűek, így ma délután Einarral és Kateyvel hármasban mentünk HIV teszt+süti+kávé -délutánra, ami nagyban csökkentette a stresszt és szuperjó hangulatban végeztük a napot. Ehéten pont a "Globális AIDS elleni küzdelem hete" van, így tegnap egy jótékonysági utcafesztiválon is voltunk, ahol találkoztunk egy magyar sráccal! Jót beszélgettünk, végre magyarul. (a képen a színpadot láthatjátok)

Einar az utóbbi napokban szabadságot vett ki, mert a hőségben képtelen volt dolgozni. Azért igazán szorgos volt: deszkából négy darab mini-denevér házat varázsolt a Sangam denevéreknek, akik jelenleg a csarnokban lévő országzászlók redőiben és a belső mennyezet cserép-burkolatában laknak, 4 m magasan. Eltökélt szándékunk, hogy egy megfelelőbb szállást találjunk házikedvenceinknek, mert esti programok alkalmával bukórepülés-bemutatójukkal elborzasztják a nagyérdeműt, miközben mi a kollégákkal egyéb programokkal próbáljuk elterelni vendégeink figyelmét. A négy házikót a Cserkészlány Világszövetség négy világközpontja után Pax Lodge-nak (London), Our Cabana-nak (Cuernavaca, Mexikó), Our Chalet-nak (Adelboden, Svájc) és természetesen Sangam-nak (Pune, India!) kereszteltük. A képen Einar és a házak pózolnak a Sangam ebédlőasztalon, amiket hamarosan a kerti fákra akasztunk. Ha van ötletetek, hogyan robbantsuk ki a denevéreket a csarnokból, kiáltsatok.

Szombat reggel

Ezn a videón a szombat reggelünket láthatjátok, nem mintha valami különleges lenne, de pont azért videóztam, mert az is unalmas, ha mindig csak a különlegesre figyel fel az ember.

Tegnap este nagyon klassz csevegős esténk volt Donnával, aki 3 D-s diákat mutatott az otthonáról, Dél-Texasról, miközben 'Gandhi libre'-t szürcsöltünk, ami Havanna rum és Thums up, egy indiai kólautánzat frigyéből született. Persze a hőségben jól berúgtunk mindettől, de azért csak sikerült hazatalálni.

Sandeep esküvője

Sandeep egy srác a Sangamból, 21 éves és a legmagasabb iskolai végzettségű fizikai munkásunk: érettségije van. Az iskolát az utóbbi két-három évben esti tagozaton végezte munka mellett, szóval le a kalappal. Egyébként ő a legjobban kinéző munkatársunk is egyben :-)

Négy órát utaztunk oda, és aztán négyet vissza, hogy az esküvőt láthassuk, de teljesen megérte. A videókon remélem, érzitek a 'szervezett káosz' hangulatot, ami számunkra kissé átláthatatlan meg zavaros volt, de végülis minden rendben lezajlott, hindu rituálé szerint.

Sandeep menyasszonya egyébként már amúgy is családtag volt pár éve, mivel eddig Sandeep sógornője volt. A pletykák szerint félig-meddig szerelem-házasság, félig-meddig pedig a család 'biznisze' - itt rendkívül elterjedt, elfogadott és jól bevált a szülők által előkészített/megtervezett házasság, kb 1o-ből 9.

Ügyek-bajok

Ezen a héten nem írtam valami sokat, mert el voltam szontyolodva. Persze aztán a végére majdnem minden jóra fordult.

A laptopom műanyagborítása szériahibából adódóan egy év használat után letöredezett a gép szélén, úgyhogy visszavittem a boltba megjavíttatni. Kereken ötször sikerült visszamennem és így-úgy próbálkoznom, hogy kicseréljék garancián belül, mivel tudom, hogy ezt a hibát más országokban simán szó nélkül kijavítják. Végül sikerült, de nem volt egy egyszerű meccs. Poén, hogy még pont benne voltam az időben, mert holnaptól lejár a garanciám.

Sajnos a vízum-ügyem nem látszik megoldódni egyhamar, úgyhogy a júniusi londoni képzésemnek úgy néz ki, lőttek. Még reménykedek valami csodában azért, hátha sikerül kijutnom innen legális úton, meg aztán vissza is jutnom :-)

Találtunk egy ügynököt Delhiben, aki 375oo IRS-ért másfél hét alatt ígéri az új vízumot, ami az eddig eltelt négy hónaphoz hasonlítva hihetetlen, de ebből a pénzből már haza is repülhetnék meg vissza. Meglátjuk.

Csináltam nektek egy videót a tegnapi bevásárló-utunkról a belvárosba. Sajnos nincs megfelelő programom, hogy irányba tudjam forgatni, ha valakinek van ötlete, hogy Macen milyen szoftverrel lehet videót forgatni, az kiáltson.

Végül a fényképen s nem a videón látható gagra cholit választottuk. A képen az új kanapéhuzatunkat is láthatjátok, most nagyon boldogok vagyunk vele, hogy nem mindenféle lepedővel takargatjuk a kanapét.

Reggel kikelt a második fészekalj első kismadárkája. Nagyon tüncibogár, de még nem lehet igazán látni, mert egyelőre a szülei hasa alatt állomásozik, mint tojás korában.

A napot magyaros hideg mangólevessel és tökfőzelékkel koronáztuk.

Sok csók, remélem, szépen telt a hétvégétek.

Hétvége

Szuperül telik a hosszúhétvégénk, tegnap egy emberi jogokkal foglalkozó filmfesztiválon voltunk. A legjobb film, amit láttunk, Tibetben készült a tibetiek jelen helyzetéről és arról, hogy a kínai kormány hogyan tiporja homokba a tibetiek legalapvetőbb jogait. Elég szörnyű volt látni, de nagyon hasznos is volt egyben, főleg, hogy csak két hete, hogy Darjeelingben a tibeti menekülttáborban jártunk. Ott olyan helyesek voltak, hogy föl se tűnt, mennyi keserűségen meg nehézségen kellett ezeknek az embereknek keresztülmenni ahhoz, hogy átjussanak Indiába egy békésebb élet reményében.

Sajnos csak 2o-3o-an jöttek el a fesztiválra, pedig nagyon érdekes volt.

Motoros kalandjainkhoz hozzátartozik, hogy időnként lemeszel bennünket a rendőrség, és jól megbüntetnek mindenféle hülyeségekért. Tegnap azért kellett lakolnunk, mert nem tudtuk, hogy a híd, amin átmotoroztunk, csak autók számára nyitott (nem tudtuk, mert a tájékoztató táblán hindiül van kiírva, és egyébként is a motorosok így is simán használják a hidat). Viszont legalább kaptunk számlát a bírségról és tényleg csak annyit fizettünk, amennyi a legális bírság. Javuló tendencia :-) A képeken a bírságoló rendőrt és Einart, valamint a tájékoztató táblát láthatjátok.

Darshana házavatója

Ma este Darshana, egy kolléganőm házavató bulit tartott. Ez itt nagy dolog, mindenféle hindu istennek áldozatokat mutatnak be és füstölőkkel telefüstölik az egész házat és egész nap kántálnak, hogy a gonoszt elűzzék.

Az alkalomra apraja-nagyja hivatalos, a képeken Darshana teljes harci díszben, aztán a Sangamban dolgozó konyhásnéniket, a főnökömet és egy önkéntesünket láthatjátok, na meg Einart, amint Darsh kis unokaöcsijével barátkozik, aki most 6 hónapos és igazi hajasbaba.

Szellemes...

Szerda esténként Einarral salsara járunk, és e héten tánc után egy buliba is hivatalosak voltunk. Ez volt az első igazi házibulim amióta Indiába költöztünk! Elég fura, több mint egy év után visszacsöppeni egy igazi ivós buliba tele külföldiekkel. Nagyon tetszett, hogy legalább a világ kicsit egyenlőbben reprezentált itt Puneben, csomó afrikai és ázsiai emberke jött el, nem csak az európaiak meg az amcsik.

A történethez hozzátartozik, hogy megkínáltak marihuánás cigivel, azt hittem, eldobom az agyam, újra 17-nek éreztem magam :-) Fura, a külföldiek nagy része itt Indiában amolyan második kamaszkort él át, mert itt mindent meg lehet tenni, tombolni, ittasan vezetni, meg akármit amit csak szeretnél. De én dolgozni jöttem ide, meg azért megiscsak hülyén néz ki, ha bemegyek másnap dolgozni és az önkéntesek meg kollégák azt látják, hogy "jé főnökasszony kicsit másnapos". Azért jót csevegtünk a népekkel, de mondom, mivel másnap munka volt, hamar leléptünk és mivel mindketten besöröztünk, egy riksát (háromkerekű taxit) fogtunk a motorunk helyett.

És itt kezdődik a történet.

Hazafelé robogóban megálltunk a Sangamban, hogy felcsípjük az új párnahuzatokat a kanapénkra, amit a varrónő aznap hozott. Szóval én a kapu előtt a riksában várakoztam, amíg Einar beszaladt, felcsípte a cuccost és visszaszaladt a riksához. Persze a taxióra ketyegett, így Einar futott, mint a nyuszi.

Másnap reggel bemegyek dolgozni, erre mondják hogy Sharad, az éjjeliőr nem jön ma dolgozni, mert tegnap éjjel szellemet látott és fél. Udvariasan hozzátették, hogy a szellem kicsit hasonlított Einarra, és hogy Sharad felkeltette Manikot (aki a telken lakik családjával), és Sharad, Manik és Manik fia éjféltől hajnali kettőig a szellemet kutatták. Sharad Arunát (aki szintén a telken lakik), a "House Manager"-t is felkeltette a éjszaka kellős közepén annak ellenére, hogy Aruna éppen az éves szabadságát tölti, hogy azonnal tudassa Arunával e hírt. Aztán Sharad felment az emeletre, hogy éjnek idején közölje Priyankával és Saraval (egy indiai és egy angol huszonéves lányzóval), hogy szellem tartózkodik a telken. Ezek után Priyanka csak úgy bírt aludni, ha az összes lámpa fel volt kapcsolva a folyosón. Éjjel kettő felé, a keresésben kifáradva Sharad félelmében megkérte Manikot, hogy álljon őrt a vécéajtó előtt, amíg pisil. Na ez a sztori. 

Úgyhogy én meg mondtam nekik, hogy ez nem szellem volt, hanem Einar, aki a lomha indiaiakhoz képest baromi gyorsan fut, és ezért lehetett, hogy Sharad egyik pillanatban látta Einart, aztán mire másodszor odanézett, Einar már el is tűnt.

Szóval aztán másnap az egész banda ezen röhögött, és Sharad bejött dolgozni.

Én csak azt kérdezném, hogy hogy a fenébe legyen az ember itt menedzser, mert minden, ami az én világomban érvényes, az itt érvénytelen, és minden, ami itt érvényes és valós, az számomra valótlan fikció. Ezt még egy kicsit gyakorolnom kell :-)

Netfüggők a függőágyban

Ma már zsinór nélkül szörfözünk a világhálón! Négynapos vezetékes kapcsolat után világos volt, hogy a békés házasság és a vezetékes net nem összeegyeztethető dolgok, mivel két laptopunk van, de csak egy netzsinórunk. Ráadásul Izlandon tegnap volt parlmenti választás, aminek minden lépését mindketten követni akartuk, persze a saját gépünkön. Úgyhogy most már zsinór nélküli netünk is van, ami a teraszon is kitűnően működik és mindketten egyszerre tudjuk hasznáni- skypeolhatunk a függőágyból a nappaliba!

Az izlandi választások a mi szempontunkból jól sikerültek, reméljük, elindulnak változások az Euró meg az olcsóbb kormányzás felé. Remélem, a "nem feltétlenül minden külföldi tökhülye" mozgalom is életre kel.

A hétvégénk tervek nélkül indult, de aztán jól besűrült: lett egy új galambpárunk, akik az előző galambok fészkét hasznosítják újra. Sokkal félénkebbnek tűnnek, mint az előző páros, így elég stresszes hétvégét okoztunk nekik, mivel jó sokat voltunk itton. Már tojtak is egyet.

Vettem a szomszédban egy napszárította tehénlepényt 5 rúpiáért (25 Ft) a virágaimnak, nagyon kényelmes, hogy a szomszédban van a tehénlepény szárító. Itt ezt egyébként a konyhapadló burkolására vagy télen tüzelésre használják hagyományos házikókba. Nálunk márványpadló van a konyhában, de bárcsak tehénlepény lenne, mert az szuperül beszívja a kilögybölt folyadékot és nagyon kényelmes rajta állni. Remélem, a virágaimnak bejön a tehéntrágya.

Alkottunk is: a neoncsöves lámpáinkat kézzel mártott papírból meg egy hímzőkeretből eszkábált lámpabúrával borítottuk be, amitől most sokkal szebb fényt adnak.

Ünnepeltünk is, mert ápr. 21-én volt öt éve, hogy Einarral megismerkedtünk. Hogy repül az idő!

Ma este egy könyvesboltban lemezbemutató volt, egy klassz zenekar lépett fel: Swarathma. Az egyik tag elektromos és akusztikus hegedűn is játszott, az akusztikusat még pengette is. Nagyon szuper volt, meg is vettük a CD-jüket. Ez a honlapjuk (a kopasz srác a hegedűs, Sanjeev) www.swarathma.com

Reggelente...

Ma is, mint minden reggel madarcsicsergésre és napsütésre ébredtünk a menő pamut szúnyoghálónk alatt. Sajnos a szúnyogháló nem elég ahhoz, hogy az összes fenevadat elijesszük, mert minden este befújjuk az ágyat szúnyogriasztóval és még így is simán 5-1o lelkes vállalkozó megene bennünket elevenen. Van egy teniszütő formájú szúnyogölőnk is, ami elektromos sokkal végez a betolakodókkal, és azzal szoktunk a sötétben hadonászni, ha túl nagy a zsibaly a hálóban. 

Tegnap a köztársasági elnökről szavazott Pune, a Sangamban is lehetett érezni, hogy valami rendkívüli történik, és mindenki be van sózva. Kolléganőm narancs-zöld száriban virított, amit nemzeti ünnepekkor szoktak itt hordani, és a szavazathamisítás esélyeit latolgattuk egy forró tea mellet az amúgy is forró napon. Szerintünk simán lehet szavazatot hamisítani, és persze talán még azt se kell, mert ha csak kiállsz a szavazókörzetbe egy halom használt ruhával és kiosztogatod a ruhát egy szavazatért cserébe, ezreket nyerhetsz. Persze az is igaz, hogy itt a milliók nyomnak a latban, nem az ezrek.

Húsvét előtt egy galambpár a fürdőszobaablakunk külső oldalára fészkelt. Nagyon édes volt látni a költést, meg aztán a piciket. Sajnos tegnap óta a kicsik kirepültek és már annyira hozzájuk szoktunk, hogy hiányoljuk őket.

Végre Internet!

Ezt is megértük, hogy nyolchónapos kiesés után ismét otthonról netezek! A változás leírhatatlan, 4oo KB-tal száguldozok a világhálón, miközben teát szürcsölök a kanapén!

Ebből az alkalomból elhatároztam, hogy újra megkísérlem a blog-írást, és készítettem pár fényképet a tegnapi napunkról. A másodikon a Sangamot támogató önkéntes csoport látható, amint éppen jelbeszédet tanulnak. Ez a csoport 4 napig van velünk évente, és tegnap az egész eddigi tevékenységemet és jövőbeli terveimet prezentáltam nekik, amit nagyon jól fogadtak és így tök jó napom volt. Persze India - a prezi közben egyszer meghalt a szerverünk, ami félórás kiesést jelentett (amíg újraindítottuk), és egyszer elment az áram, ami 1o perc somolygást jelentett, amíg bekapcsoltuk a generátorunkat. Hát Európában nem ehhez voltam szokva, de mostanra ezek a kis allűrök részei a mindennapoknak.

Este Einarral egy nagyon klassz kínai étteremben lazultunk (első kép), aztán táncóránk volt. Végül hazatérve le sem szálltunk a netről, egészen addig, amíg volt áramunk. Aztán bebújtunk a teraszon lévő matracunk szúnyoghálója alá, és napkeltéig húztuk a lóbőrt. Hát így van ez itt a vadkeleten. Puszi!

Goa

Goa annyira tetszett, hogy hamarosan szeretnenk visszamenni par napra.