2011. augusztus 30., kedd

Vestmannaeyjar


Szombaton volt az idei nyár utolsó napja, de ezt nem kísérte munkaszüneti nap és nemzeti ünnep, mint a nyár elsö napját szokás (amit ha fúj, ha fagy, minden április 4. csütörtökén ünnepelnek).
Szerencsénk volt, mert péntek-szombaton utaztunk Vestmannaeyjar-ra, és így még sikeresen kifogtuk a jóidőt, sátraztunk és kirándultunk is.

A Vestmannaeyjar egy Izland déli partjaihoz közel eső szigetcsoport sok-sok picike szigettel, amik mind friss (12000 éves vagy még ennél is fiatalabb) tenger alatti vulkánkitörések lévén születtek. A legifjabb tag Surtsey, aki a hatvanas években egy négy éven át tartó kitörés által jött létre. Csak egy szigeten laknak tartósan, ez egyébként a szigetcsoport legnagyobb tagja, és egyben Izland legnagyobb szigete, Heimaey-nek hívják.

Kb négyezer fő él itt jelenleg, de a hetvenes években a létszám felkúszott 5000 fölé is, amikor egy váratlan, 6 hónapon át tartó vulkánkitörés nyomán sokak házát 10-20 m magasan láva temette be. Ezek közül az emberek közül páran elhagyták a szigetet, érthetően.

Nem mondhatni, hogy valami egyszerű idejutni. Ugyebár már önmagában Izland is egy sziget, amelyen lakva engem konkrétan még Reykjavíkban is nagyon zavar a "szigethatás", ami számomra leginkább a bezártságérzetben, világtól való fájdalmas elszigeteltségben és az emberek befelé fordulásában mutatkozik meg. Ez csak mind még erősebb Heimaeyen, ami cserébe legalább csodaszép, és Izland legmelegebb, ámde legszelesebb és legesősebb pontja is.

Szóval, ha valaki erre szeretne jönni, akkor a nyári kikötőből egy negyvenperces, a téli kikötőből egy háromórás óceánjáró kompúton juthat ide, és naponta többször repülő is megy Reykjavíkba.

A madárvilág egészen elképesztő itt, nem is beszélve a fantasztikus - nekem már félelmetes - vulkáni formákról.

Mesébe illő élményeinket fényképekben örökítettük meg, amiket itt láthattok.

2011. augusztus 22., hétfő

Menningarnótt, avagy a kultúra napja


A hömpölygő tömeg

Reykjavíkban is nagy ünnep az augusztus 20-i hétvége: a kultúra napja (illetve éjszakája, mivel "menningar"= a kultúra birtokos esete, "nótt"= éjszaka). Ilyenkor egész álló nap sokszáz program fogadja az idelátogató ezreket. Ez az év egyik azon rendezvénye, amelynek alkalmából - izlandi léptékhez képest - hömpölygő tömeg lepi el a belvárosi utcákat. Azért azt Einarral egyből megállapítottuk, hogy ez a népsűrűség Indiában a "kihalt utca" definíciójához lenne hasonlítható, nem egy fesztiváléhoz :-)


Színház az utcán

Mivel idén már van szép új kerti teraszunk, a család számára itt egy igazi koktélparty volt harapnivalóval és kényelmes székekkel, hogy a sok program közepette legyen hol megpihenni a messzebb lakóknak is.


A család a teraszon (a gyermek Magnús Kári (ejtsd: Magnúsz Káori), ami nagy szelet jelent)

Számomra a nap fénypontja egy építész által vezetett séta volt az istenek negyedében: van egy picike része a belvárosnak, ahol az északi mitológia isteneiről nevezték el az utcákat. De annyira kifinomultan, hogy az egymáshoz képest való elhelyezkedésük az istenek egymáshoz való viszonyát is jelöli. Ilyen negyed egyébként több skandináv városban is van, de Reykjavíkból indult ki az ötlet, természetesen (mondanák az izlandiak, egy hivalkodó mellkihúzás és egy visszafogott köhintés kíséretében).


Séta az istenek negyedében


Egy kovács bemutatója

Láttuk egy kínai tornacsoport bemutatóját, meg mindenféle izgalmas koncertet, utcai színházat, standot, kiállítást. Lejártuk a lábunkat, mert tényleg megérte. Az egyik ékszerbolt gyeptéglázott padlóval dobta fel a megszokott dekorációt, de ez csak egy példa a tucatjával előforduló fantasztikusan modern, ötletes és drága látványosságokra.
A magyarországi augusztus 20-hoz hasonlóan itt is tüzijátékkal zárult e remek igazi nyári nap (14 fok, káprázó napsütés, fogvacogtató, de száraz éjszakával. Ritka kánikula!).


A kínai tornacsoport az újonnan avatott zenei csarnok szabadtéri színpadán