Holnap lesz Magnús Kári, a legkisebb unokaöcsi (szám szerint második) egyéves, ebből az alkalomból ma szülinapi bulija is volt. Ilyenkor sajnos kötelező ajándékot is vinni, azért mondom, hogy sajnos, mert ezeknek a gyerekeknek mindenféle holmijuk van. Engem a rosszullét szokott kerülgetni, ha náluk vagyok, annyi a szar meg a fölös ketyere, amit egy idő után már kerülgetni se és átugrani se lehet, aztán majd úgyis oda kerül a gleccserre a jég alá, esetleg a tengerbe hányják, de ha szerencsénk van, akkor elégetik szemétégetőben és kapunk még egy kis dioxint is a tejbe melléktermékként, mint ahogy az itt Izlandon szokás.
Tehát, igyekeztünk ellenszegülni a fogyasztói társadalom kényszereinek, de mégis megfelelni a családi elvárásoknak, így jött az ötlet, hogy készítsünk SK ajándékot. A képen ezt látjátok, és ha nem értenétek, mi lett, megsúgom: ez egy Magnús Kári betűfüzér, még akasztás előtt, a kezdőbetűk hiján. Ugye milyen klassz lett? Bónuszként jön egy kép a rendkívül olvasott macskánkról is.
Tehát, igyekeztünk ellenszegülni a fogyasztói társadalom kényszereinek, de mégis megfelelni a családi elvárásoknak, így jött az ötlet, hogy készítsünk SK ajándékot. A képen ezt látjátok, és ha nem értenétek, mi lett, megsúgom: ez egy Magnús Kári betűfüzér, még akasztás előtt, a kezdőbetűk hiján. Ugye milyen klassz lett? Bónuszként jön egy kép a rendkívül olvasott macskánkról is.
