2009. június 19., péntek

Hobbitfalva dicsérete és kárhozatala






Izland fantasztikus hely, a külvilágtól tökéletes fizikai elszigeteltségben lebeg az Atlanti-óceán közepén, annak is a felső-mellső csücskében, mintha "ott se lenne". Persze az Izland-lakók baromira tepernek, hogy észrevetessék magukat a külvilággal, sikerült is világhírnevet szerezniük: világelsőként rohantak gazdasági bukásba. De van 3 szépségkirálynőjük is, meg a világ legerősebb embere is izlandi volt. Azt is beszélik, hogy a gazdasági bukást követően a bankok kirúgott alkalmazottai vadiúj dzsipekkel, Armani meg Hugo Boss öltönyökben mentek sorbaállni a munkanélküli segélyért. Legalább stílusosan, gyerekek...

 Most ezt nem bántásként írom, de tényleg létezik egy buzogó izlandi nemzeti öntudat, miszerint Izland a legtutibb és mindenki más tökhülye, és baromi fontos a küllem. Persze ez egy annyira oktondi hozzáállás, hogy szinte már szeretnivaló, ahogyan az egész ország ezt az önimádatot különféle síkokon előadja. Az izlandi sör a legjobb (persze szinte az összes nyersanyagot hozzá importálják), az izlandi kaja a legtutibb (csak két hétig van utána gyomorgörcsöd, annyira nehéz), az izlandi kézilabda a legmenőbb, akkor is, ha a csapat fele nem is izlandi. Ellenvéleményen lenni, na az maga az eretnekség. És miért is lennél ellenvéleményen - ha egyszer ez a mindentől távoli jeges-forrongó lávatömb az életed, a világ egyetlen zuga, ahol megértenek, befogadnak, és ahol te is megérted és elfogadod a körülötted élőket, mert ugyanazokkal a problémákkal, körülményekkel küzdenek, amikkel te is. Ezek a problémák és körülmények nem izlandi szemmel csak a mesében (vagy a rémtörténetekben) léteznek. 

Izland nagyon más, mint bármilyen közösség - egy igazi saját rituálékkal (pl. csoportos ivás rogyásig, minden áldott lehető munnkaszüneti nap előestéjén) , szokásokkal (parkolj a lehető legbunkóbb módon a lehető legnagyobb, legsötétebb és legdrágább kocsival), hagyományokkal (pl. rohadt cápa evés) és sajátos álmokkal (bárcsak Izland lenne világelső minden létező sportágban, beleértve a nyári olimpiát), világnézettel (Izland a legmenőbb, az amcsik még esetleg ok, de minden más ország, nép és kultúra csak valami érthetetlen alsóbbrendű csökevény) rendelkező zárt kör.

Ekképpen, ha netán sikerül beházasodod egy izlandi klánba, úgy néznek rád, mint aki a pokol tüzéből csodával határos módon menekült meg, az izlandi házastársadhoz és újdonsült klánodhoz tartozás által. Ha ezek után el mersz költözni az ígéret jeges-forrongó lávatömbjéről, na az izlandi fejjel érthetetlen.  

* A fentebb vázolt állítások mindegyike valóság alapú, ámde változó erősségű túlzás (a rohadt cápaevés kivételével, mert az úgy a színtiszta igazság, ahogyan le van írva) A szerk. *

De mégis. Nincs ahhoz fogható, amikor le sem megy a nap hetekig, te meg csak állsz az izlandi láván, lábad lágy mohába süpped, a jeges szél borzolja izlandi családod izlandi-szőke és esetleg izlandi-barna fürtjeit, és a te kelet-európai-barna hajkoronádat is (ami miatt többszáz méterről kiszúrják, hogy nem ide tartozol, de legalább Indiában beolvadsz).
Aztán az sem megvetendő, amikor különböző hőmérsékletű meleg termálvizes medencékben üldögélve a jeges szél változatlanul mindenki hajkoronáját egyformán borzolja.
Sőt, amikor a belvárosban biciklizel, és a jeges szél mit tesz? Hát persze, a hajkoronádat borzolja! Hatalmas élmény, őszintén és tényleg.

Most, hogy ennyit rizsáztam, megosztanám a lényeget: Izlandon van az embernek arra lehetősége, hogy rendesen átgondolja a dolgokat, mert itt lehet normálisan egyedül lenni, zavartalanul gondolatokba mélyedni, miközben a szél hajkoronádat borzolja. Az elszigeteltség nem elzár, hanem összeköt, letompítja a felesleges "zajt", ellazít és feltölt. Egyedül az nem igaz, hogy kisimítja a ráncokat, mert hát ez itt mégiscsak a jeges szelek birodalma, mély barázdákat írva arcodra, északi látogatásod örök emlékeként.

A képeken az izlandi klán egy részét és barátainkat láthatjátok.

English Summary
I love Iceland! On the pictures you can see our family and friends.

1 megjegyzés: