Most meg itt van, azt tanulhatom, amit csak akarok, akkorra, amikorra csak akarom. Őszintén, jól is érzem ebben magam nagyon.
Mostanában Einarral sokat gyakorolunk változni. Az a meglátásunk, hogy minél könnyebben tudunk változtatni, annál jobban érezzük magunkat Indiában. Lehet, hogy ez nem hangzik valami nagy kacifántnak, de nekünk ez egy hatalmas eredmény, hogy közel két éves próbálgatások során végre "fel tudunk ülni a hullámokra", körülnézni, elfogadni a megváltoztathatatlant és jól is érezni magunkat benne.
Baromi szerencsések vagyunk az élettel, de nem minden a szerencsén múlik. Van most erre egy történetem, múlt héten gyűjtöttem, amikor egy brit idős néni-csoportnak tartottunk egyhetes bevezető programot India kultúrájába.
Susanne (álnév) vacsora közben kérdez a horogkeresztről és a swastikáról. Hosszasan magyarázzuk, hogy a swastikának eredetileg semmi köze a horogkereszt jelentéséhez, a swastika a hinduizmus jelképeként rendkívül népszerű ma is. A félórás beszélgetés végén Susanne megállapítja: de sok náci van Indiában. Ó jaj.
Van sok pozitív történetem is, de azokat majd legközelebbre tartogatom.
With Einar we are finally feeling settled in India. It took an awful lot of time to be used to change to the extent that change is present in our life today. We need to be able to turn around every minute, re-evaluate, rethink and redo, re-adjust and then re-re-readjust again.
It is a huge accomplishment for us to master this skill, after almost two years of dedicated practice. It helps us keep content and happy on a daily basis, look at strange things from strange angles, fully enjoying and making the most of our crazy Indian stay. Our Indian motto: "it's like that only".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése