Szorgos kezek, fürge ujjak

Holnap lesz Magnús Kári, a legkisebb unokaöcsi (szám szerint második) egyéves, ebből az alkalomból ma szülinapi bulija is volt. Ilyenkor sajnos kötelező ajándékot is vinni, azért mondom, hogy sajnos, mert ezeknek a gyerekeknek mindenféle holmijuk van. Engem a rosszullét szokott kerülgetni, ha náluk vagyok, annyi a szar meg a fölös ketyere, amit egy idő után már kerülgetni se és átugrani se lehet, aztán majd úgyis oda kerül a gleccserre a jég alá, esetleg a tengerbe hányják, de ha szerencsénk van, akkor elégetik szemétégetőben és kapunk még egy kis dioxint is a tejbe melléktermékként, mint ahogy az itt Izlandon szokás.
Tehát, igyekeztünk ellenszegülni a fogyasztói társadalom kényszereinek, de mégis megfelelni a családi elvárásoknak, így jött az ötlet, hogy készítsünk SK ajándékot. A képen ezt látjátok, és ha nem értenétek, mi lett, megsúgom: ez egy Magnús Kári betűfüzér, még akasztás előtt, a kezdőbetűk hiján. Ugye milyen klassz lett? Bónuszként jön egy kép a rendkívül olvasott macskánkról is.

Hold

Az évnek ebben a szakaszában sokminden nagyon szar a tundrán, de a Hold... Arra nem lehet rosszat mondani, még ilyenkor sem!
Ez a kép 2007 telén készült, most sem tudnám szemléletesebbé tenni, hogy milyen a Hold a 64. szélességen.
Ezzel nem vagyok egyedül, saját bevallása szerint még József Attilának sem sikerült.

Tizenöt éve... 

Tizenöt éve írok költeményt

és most, amikor költő lennék végre,

csak állok itt a vasgyár szegletén

s nincsen szavam a holdvilágos égre.

A Jó Juhász

Boldog új évet kívánok!

Einar megpihent a kisfotelen, mielőtt felvittük az emeletre

Az új évben elhatároztuk, hogy felturbózzuk a társadalmi életünket, és vendégeket hívunk. Ez hirtelen olyan jól sikerült, hogy még ma, szerdán is a hétvégi vendégjárás fáradalmait heverjük. De nem ám akárhogyan, hanem új kanapén :-)
Az úgy volt, hogy hétfőn tökvéletlenségből a Jó Juhász című bolt közelében jártam, és ha már ott járok, be is ugrottam, mint általában. A Jó Juhászt Reykjavík város szemétkezelő részlege üzemelteti, azon alapul, hogy ami egynek szemét, az a másiknak kincs - tehát kidobott, de még használható dolgokat beáraznak és jutányos áron értékesítenek, a bevétel a városnak megy. A kedvenc üzletünk!
Vannak néha klassz retró bútordarabok is, amiket mindig csak ábrándozva nézek. Nem nagy cuccok, de ugye itt minden öreg bútor gyakorlatilag az izlandi-dán 20. századról mesél, van kis helyes karakterük, stílusuk. Meg is láttam álmaim kanapéját, icipici, de háromszemélyes, rugós-kárpitos, hajlított fa karfájú tünemény. Le is fotóztam, mondván, hogy nálunk otthon úgysincs hely, talán a sógoréknak jó lenne. Mutatom este lelkendezve a képet Einarnak, neki is tetszik, el is férne, szükség is lenne rá a vendégfogadáshoz. Bementünk másnap a boltba, lealkudtuk 30-ról 20 ezerre (ezt is szeretem ebben a boltban, mert itt az Indiában tanult alkudozó képességünkkel lehet domborítani - az Ikeások ezt nem értik), aztán hazavittük a kis Hondánkban, mert befért!
El van törve a jobb karfája, és a kárpitot bár szép, már nagyon ideje lenne cserélni. Végulis lehet így is használni, a karfa javítására majd kitalálunk valamit, és volt hozzá szettben egy kis fotelke is, jöhetnek a vendégek (a korábbi 3 helyett 6 férőhely van)!

Mikkamakka hamar megbarátkozott az új bútorokkal

Hab a tortán, hogy tegnap még infralámpát is találtam a Jó Juhászban, a bolti infrakörte árának feléért. Úgyhogy most az új fotelben fogok lámpázni. Hasonlóan kellemes időtöltést kívánok minden kedves olvasómnak.

A bájos kisfotel