Denevérházak és harc a vízumért

Eljött az ideje, hogy helyet találjunk a 4 szép denevérháznak, amiket Einar készített. A videón Sarat és Einart láthatjátok, amint szorgosan egy egész éven át virágzó 'frangipan' fához rögzítik az egyik dobozt. Ha denevér lennék, én tuti ebben a dobozban akarnék lakni, olyan finom illatosak ezek a virágok. A másik három dobozt magasabban helyeztük el, hogy a denevérek ízlés szerint válogathassanak.

Az elmúlt napokban a vízumunkért küzdöttünk, ami meglett, egy évre kaptunk hosszabítást, és ez volt a legjobb várható kimenetel, szóval halleluja. Az üröm az örömben az, hogy az ügynökünk Delhiben nem fogta fel, hogy nekem nem csak a vízum számít, de az is, hogy mikorra kerül a pecsét az útlevelembe, mert ma már elvileg Londonban kéne lennem egy képzésen. Sajnos ez nem jött össze, a vízum így két nap után is egy vonaton döcög felém Delhiből, holott repülővel másfél óra alatt itt lehetett volna. "Bárcsak az a volna ne lett volna". Szóval ez nagy szívás, mert Zsófi is és Ádám is Londonban vannak éppen, és nagyon-nagyon szerettem volna találkozni velük, és persze készségtáramból nagyon fogom hiányolni a sok okos dolgot, amit ezen a képzésen tanulhattam volna: ez egy mentor-képzés, ami nagyon jól jönne, mert évente 18 önkéntest és két kolléganőt vagyok hivatott támogatni munkájukban. Biztosan menni fog ez amúgy is, de jól jött volna, meg hát engem ez érdekel, ezért vagyok itt, hogy ezt tanuljam.

De amiatt is nagyon szerettem volna kijutni Londonba, hogy kicsit kifújjam magam és a saját jó kis európai közegemben kipihenjem kicsit India kultúrsokkját, és végre magyarul és testközelben beszélhessek emberekkel, akik nekem kedvesek.

Most zabos vagyok az ügynökre, mert ezt jól el....ta, de legalább a főnököm vállán elsírhatom bánatom, aki felajánlotta, hogy kivehetek pár Indián túli napot, amit szerintem Izlandon fogunk eltölteni. Ez most nagyon feldob, imádom az évnek ezt a szakát fenn északon, amikor sosem lesz este. Hiányzik a jeges szél, vulkánok, forróvizes seggásztatók, éles fények, a kedves-maguknakvaló 'hobbit'-emberek a Gyűrűk Urából, és A Biciklim, amivel még egy napilapba is bekerültem annak idején. Apósom június 12-én lesz 6o éves, és olyan jó lenne egy jó kis magyaros gulyáspartival köszönteni, amit szokás szerint Fanneyval főzünk, miközben kipletykálunk mindenkit a sarki péktől a lengyel vendégmunkásokig.

English Summary:

The video shows Einar and Sara as they fix a batbox on a beautiful ever-flowering frangipan tree.

We got our visa with Einar, but not in time for me to leave to London... Instead we hope to visit Iceland together and be part of the 6o. birthday celebrations of Gunnar! Would be great to cook Hungarian Goulash for the occasion - with Fanney, of course, while we gossip about every single possible item in our memories.

I have been missing Iceland a lot, most of all my great bicycle, but also the wind, the beautiful daylight all summer, the hotpots and the people, of course. To mee it seems that Icelanders are just like hobbits from the Lord of the Rings.

Tulapur és Alandi

A hét a történelmi változások jegyében telt. Kismadaraink órákon belül kirepülnek fészkükből, az időjárás a forró indiai nyárból a még mindig meleg előmonszuni szeles-viharosra váltott, elkezdtünk reménykedni a vízumunkban és ma reggel Einar fejezte be a muffin-sütést, amíg én zuhanyoztam. 

Most a munkahelyi kihívások kötnek le, hatalmas változás, hogy kis csapatom terhelhetősége sokszorosára nőtt az új asszisztensünk érkezésével. Ez hihetetlen jó érzés, végre lehet nagy dolgokba kezdeni, de ezzel együtt mostanában sokszor érzem, hogy egy nemzetközi de mégis indiai közegben ez hatalmas próbatétele vezetői készségeimnek - és persze mindenki másénak is. Katey egy svájci cserkészközpontban töltötte az előző évet, és elvárásai, munkastílusa, gondolkodásmódja nagyon nagyban különböznek az indiai kollégákétól. A nemzetközi önkéntesek e két véglet között érdekes kiegészítői a csapatnak, meglátjuk, hol tudjuk majd meghúzni az arany középvonalat. Attól még nem leszünk egy valódi multikultúrális közeg, hogy világközpontnak hívjuk magunkat és ideszalajutnk innen-onnan néhány külföldit, és a valódi nemzetközi légkör megteremtése nem kis feladat. Kicsit nyomasztó a megnövekedett felelősség érzése, de nagyon izgatott is vagyok, mert nagy halat akarunk kifogni, és úgy érzem, sikerülni fog. 

Tegnap Kateyvel, Donnával és Einarral két közeli szuperszent helyre kirándultunk: Tulapurba és Alandiba, amit videón is megörökítettem. Remélem, értékelitek, hogy a filmdarabkákat nem kell egyeként megnyitnotok, hanem egy teljes rövidfilmet láttok a hozzá tartozó hanggal, és függőlegesen! Éjt nappalá téve ezen dolgoztunk Einarral, és végül sikerült! Jó szórakozást kívánunk.

English summary:

This week has been a week of changes - the birdies are about to fly out from the nest and the weather has been changing from hot hot hot to a bit hot and windy.

I have some new challenges at work with creating a truly international space with wonderful and very capable people, all from strikingly different backgrounds and expectations. I really enjoy this but at the same time it is not very easy. I totally know that we'll rock in the end!

To help you improve your Hungarian, I shot a video featuring our Saturday morning out to Tulapur, a holy place where 3 rivers meet, and Alandi, a holy village with lots of holy junk available for shoppers in its cute little streets. It was a great cultural experience, seeing people so connected to the holy river. Enjoy!

Víz, HIV-teszt és denevérek

A hetem egy kis gyengélkedéssel kezdődött, egy alapos többnapos kiszáradás után jó nagy fájdalmak árán, de végülis sikerült a víztartalékaimat ismét feltölteni. Nagyon meleg van még mindig, bár a napokban 3o-35 fokra csökkent a hőmérséklet, ami most szinte hűvösnek tűnik (3 hónap 4o fok feletti hőmérséklet után). A legdurvább az április volt, így visszanézve tényleg nem tudom, hogy éltük túl a lazán 45 fokokat éjjel-nappal.

Mostanában legalább jókat alszunk a "hűvösben", de hiába csökkent a hőmérséklet, a magas páratartalom miatt egész nap olyan nedves a bőrünk, mint egy kétéltűé, ami természetesen lemeríti a tartalékokat. Az ajánlott vízbevitel napi 6-7 liter, de a második liternél már elegem szokott lenni a vízből, úgyhogy dinnyével, meg mindenféle juice-szal igyekszem javítani a helyzeten.

Végre megérkezett a Sangamba Katey, az asszisztens program menedzser, és már a második napja után hatalmas megkönnyebbülés a jelenléte és hihetetlen erős csapattag. Ő bezzeg kapott két évre vízumot (Írországban), de ez azzal jár, hogy a szokásos dokumentációval egy Indiában végzett negatív HIV teszt bizonyítványt is be kell mutatnia. Az első indiai napok nem valami könnyűek, így ma délután Einarral és Kateyvel hármasban mentünk HIV teszt+süti+kávé -délutánra, ami nagyban csökkentette a stresszt és szuperjó hangulatban végeztük a napot. Ehéten pont a "Globális AIDS elleni küzdelem hete" van, így tegnap egy jótékonysági utcafesztiválon is voltunk, ahol találkoztunk egy magyar sráccal! Jót beszélgettünk, végre magyarul. (a képen a színpadot láthatjátok)

Einar az utóbbi napokban szabadságot vett ki, mert a hőségben képtelen volt dolgozni. Azért igazán szorgos volt: deszkából négy darab mini-denevér házat varázsolt a Sangam denevéreknek, akik jelenleg a csarnokban lévő országzászlók redőiben és a belső mennyezet cserép-burkolatában laknak, 4 m magasan. Eltökélt szándékunk, hogy egy megfelelőbb szállást találjunk házikedvenceinknek, mert esti programok alkalmával bukórepülés-bemutatójukkal elborzasztják a nagyérdeműt, miközben mi a kollégákkal egyéb programokkal próbáljuk elterelni vendégeink figyelmét. A négy házikót a Cserkészlány Világszövetség négy világközpontja után Pax Lodge-nak (London), Our Cabana-nak (Cuernavaca, Mexikó), Our Chalet-nak (Adelboden, Svájc) és természetesen Sangam-nak (Pune, India!) kereszteltük. A képen Einar és a házak pózolnak a Sangam ebédlőasztalon, amiket hamarosan a kerti fákra akasztunk. Ha van ötletetek, hogyan robbantsuk ki a denevéreket a csarnokból, kiáltsatok.

Szombat reggel

Ezn a videón a szombat reggelünket láthatjátok, nem mintha valami különleges lenne, de pont azért videóztam, mert az is unalmas, ha mindig csak a különlegesre figyel fel az ember.

Tegnap este nagyon klassz csevegős esténk volt Donnával, aki 3 D-s diákat mutatott az otthonáról, Dél-Texasról, miközben 'Gandhi libre'-t szürcsöltünk, ami Havanna rum és Thums up, egy indiai kólautánzat frigyéből született. Persze a hőségben jól berúgtunk mindettől, de azért csak sikerült hazatalálni.

Sandeep esküvője

Sandeep egy srác a Sangamból, 21 éves és a legmagasabb iskolai végzettségű fizikai munkásunk: érettségije van. Az iskolát az utóbbi két-három évben esti tagozaton végezte munka mellett, szóval le a kalappal. Egyébként ő a legjobban kinéző munkatársunk is egyben :-)

Négy órát utaztunk oda, és aztán négyet vissza, hogy az esküvőt láthassuk, de teljesen megérte. A videókon remélem, érzitek a 'szervezett káosz' hangulatot, ami számunkra kissé átláthatatlan meg zavaros volt, de végülis minden rendben lezajlott, hindu rituálé szerint.

Sandeep menyasszonya egyébként már amúgy is családtag volt pár éve, mivel eddig Sandeep sógornője volt. A pletykák szerint félig-meddig szerelem-házasság, félig-meddig pedig a család 'biznisze' - itt rendkívül elterjedt, elfogadott és jól bevált a szülők által előkészített/megtervezett házasság, kb 1o-ből 9.

Ügyek-bajok

Ezen a héten nem írtam valami sokat, mert el voltam szontyolodva. Persze aztán a végére majdnem minden jóra fordult.

A laptopom műanyagborítása szériahibából adódóan egy év használat után letöredezett a gép szélén, úgyhogy visszavittem a boltba megjavíttatni. Kereken ötször sikerült visszamennem és így-úgy próbálkoznom, hogy kicseréljék garancián belül, mivel tudom, hogy ezt a hibát más országokban simán szó nélkül kijavítják. Végül sikerült, de nem volt egy egyszerű meccs. Poén, hogy még pont benne voltam az időben, mert holnaptól lejár a garanciám.

Sajnos a vízum-ügyem nem látszik megoldódni egyhamar, úgyhogy a júniusi londoni képzésemnek úgy néz ki, lőttek. Még reménykedek valami csodában azért, hátha sikerül kijutnom innen legális úton, meg aztán vissza is jutnom :-)

Találtunk egy ügynököt Delhiben, aki 375oo IRS-ért másfél hét alatt ígéri az új vízumot, ami az eddig eltelt négy hónaphoz hasonlítva hihetetlen, de ebből a pénzből már haza is repülhetnék meg vissza. Meglátjuk.

Csináltam nektek egy videót a tegnapi bevásárló-utunkról a belvárosba. Sajnos nincs megfelelő programom, hogy irányba tudjam forgatni, ha valakinek van ötlete, hogy Macen milyen szoftverrel lehet videót forgatni, az kiáltson.

Végül a fényképen s nem a videón látható gagra cholit választottuk. A képen az új kanapéhuzatunkat is láthatjátok, most nagyon boldogok vagyunk vele, hogy nem mindenféle lepedővel takargatjuk a kanapét.

Reggel kikelt a második fészekalj első kismadárkája. Nagyon tüncibogár, de még nem lehet igazán látni, mert egyelőre a szülei hasa alatt állomásozik, mint tojás korában.

A napot magyaros hideg mangólevessel és tökfőzelékkel koronáztuk.

Sok csók, remélem, szépen telt a hétvégétek.

Hétvége

Szuperül telik a hosszúhétvégénk, tegnap egy emberi jogokkal foglalkozó filmfesztiválon voltunk. A legjobb film, amit láttunk, Tibetben készült a tibetiek jelen helyzetéről és arról, hogy a kínai kormány hogyan tiporja homokba a tibetiek legalapvetőbb jogait. Elég szörnyű volt látni, de nagyon hasznos is volt egyben, főleg, hogy csak két hete, hogy Darjeelingben a tibeti menekülttáborban jártunk. Ott olyan helyesek voltak, hogy föl se tűnt, mennyi keserűségen meg nehézségen kellett ezeknek az embereknek keresztülmenni ahhoz, hogy átjussanak Indiába egy békésebb élet reményében.

Sajnos csak 2o-3o-an jöttek el a fesztiválra, pedig nagyon érdekes volt.

Motoros kalandjainkhoz hozzátartozik, hogy időnként lemeszel bennünket a rendőrség, és jól megbüntetnek mindenféle hülyeségekért. Tegnap azért kellett lakolnunk, mert nem tudtuk, hogy a híd, amin átmotoroztunk, csak autók számára nyitott (nem tudtuk, mert a tájékoztató táblán hindiül van kiírva, és egyébként is a motorosok így is simán használják a hidat). Viszont legalább kaptunk számlát a bírségról és tényleg csak annyit fizettünk, amennyi a legális bírság. Javuló tendencia :-) A képeken a bírságoló rendőrt és Einart, valamint a tájékoztató táblát láthatjátok.

Darshana házavatója

Ma este Darshana, egy kolléganőm házavató bulit tartott. Ez itt nagy dolog, mindenféle hindu istennek áldozatokat mutatnak be és füstölőkkel telefüstölik az egész házat és egész nap kántálnak, hogy a gonoszt elűzzék.

Az alkalomra apraja-nagyja hivatalos, a képeken Darshana teljes harci díszben, aztán a Sangamban dolgozó konyhásnéniket, a főnökömet és egy önkéntesünket láthatjátok, na meg Einart, amint Darsh kis unokaöcsijével barátkozik, aki most 6 hónapos és igazi hajasbaba.

Szellemes...

Szerda esténként Einarral salsara járunk, és e héten tánc után egy buliba is hivatalosak voltunk. Ez volt az első igazi házibulim amióta Indiába költöztünk! Elég fura, több mint egy év után visszacsöppeni egy igazi ivós buliba tele külföldiekkel. Nagyon tetszett, hogy legalább a világ kicsit egyenlőbben reprezentált itt Puneben, csomó afrikai és ázsiai emberke jött el, nem csak az európaiak meg az amcsik.

A történethez hozzátartozik, hogy megkínáltak marihuánás cigivel, azt hittem, eldobom az agyam, újra 17-nek éreztem magam :-) Fura, a külföldiek nagy része itt Indiában amolyan második kamaszkort él át, mert itt mindent meg lehet tenni, tombolni, ittasan vezetni, meg akármit amit csak szeretnél. De én dolgozni jöttem ide, meg azért megiscsak hülyén néz ki, ha bemegyek másnap dolgozni és az önkéntesek meg kollégák azt látják, hogy "jé főnökasszony kicsit másnapos". Azért jót csevegtünk a népekkel, de mondom, mivel másnap munka volt, hamar leléptünk és mivel mindketten besöröztünk, egy riksát (háromkerekű taxit) fogtunk a motorunk helyett.

És itt kezdődik a történet.

Hazafelé robogóban megálltunk a Sangamban, hogy felcsípjük az új párnahuzatokat a kanapénkra, amit a varrónő aznap hozott. Szóval én a kapu előtt a riksában várakoztam, amíg Einar beszaladt, felcsípte a cuccost és visszaszaladt a riksához. Persze a taxióra ketyegett, így Einar futott, mint a nyuszi.

Másnap reggel bemegyek dolgozni, erre mondják hogy Sharad, az éjjeliőr nem jön ma dolgozni, mert tegnap éjjel szellemet látott és fél. Udvariasan hozzátették, hogy a szellem kicsit hasonlított Einarra, és hogy Sharad felkeltette Manikot (aki a telken lakik családjával), és Sharad, Manik és Manik fia éjféltől hajnali kettőig a szellemet kutatták. Sharad Arunát (aki szintén a telken lakik), a "House Manager"-t is felkeltette a éjszaka kellős közepén annak ellenére, hogy Aruna éppen az éves szabadságát tölti, hogy azonnal tudassa Arunával e hírt. Aztán Sharad felment az emeletre, hogy éjnek idején közölje Priyankával és Saraval (egy indiai és egy angol huszonéves lányzóval), hogy szellem tartózkodik a telken. Ezek után Priyanka csak úgy bírt aludni, ha az összes lámpa fel volt kapcsolva a folyosón. Éjjel kettő felé, a keresésben kifáradva Sharad félelmében megkérte Manikot, hogy álljon őrt a vécéajtó előtt, amíg pisil. Na ez a sztori. 

Úgyhogy én meg mondtam nekik, hogy ez nem szellem volt, hanem Einar, aki a lomha indiaiakhoz képest baromi gyorsan fut, és ezért lehetett, hogy Sharad egyik pillanatban látta Einart, aztán mire másodszor odanézett, Einar már el is tűnt.

Szóval aztán másnap az egész banda ezen röhögött, és Sharad bejött dolgozni.

Én csak azt kérdezném, hogy hogy a fenébe legyen az ember itt menedzser, mert minden, ami az én világomban érvényes, az itt érvénytelen, és minden, ami itt érvényes és valós, az számomra valótlan fikció. Ezt még egy kicsit gyakorolnom kell :-)