Kultúrsokk a köbön

Tegnap hajnalban 24 óra eseménytelen utazás után meg is érkeztünk Izlandra, a helyi nyári kánikulába: 5 fok, nem annyira esős-szeles, mint amennyire lehetne. Szóval nagyon fázom, de azért igyekszem kidugni az orrom a paplan alól a jó kis arktikus hideg szelesbe.

Sajnos ez nem könnyű műtét, de nem az időjárás miatt. Most Izland a csőd után kb fél évvel van túl, mindenki panaszkodik ezerrel, de azért mégiscsak vadiúj batárméretű kocsikkal járnak shoppingolni a másfél méter keseny belvárosi utcákon hihetetlen árakon vesztegetett hülyeségekért. A kitűnő minőségű ivóvíz (amivel a WC-t is öblítjük), ingyenes oktatás és a mindenki számára elérhető egészségügy alap. Nem mondom, biztos nehéz az államcsőd, én is buktam rajta, de mintha el tudnék képzelni nehezebb létállapotokat is. Persze ezeket a világokat "nem lehet összehasonlítani". Pedig lehet, csak kényelmetlen a valóság.

A valóság nagyon kényelmetlen. Olyannyira, hogy semmit nem tudok vele kezdeni. Tombol a kultúrsokk, persze nem akarom a kapitalizmust kárhoztatni és a szegényeket a mennyekig magasztalni. De mégiscsak könnyebb együttérezni valakivel, akinek még lehetősége sem volt a TBC-ről hallani, mielőtt meghalt benne. Aki megteheti, az nézzen már körül.

Most azért én igyekszem minél kevésbé körülnézni, mert azért abból is megárt a sok. Örülök, ha sikerül túlélnem ezt a kultúrsokkot. Visszatérni mindig nehezebb, mint elmenni, főleg, ha már azt sem tudod, merre van a vissza és merre az el. Látszólag anyagias világban élek, de igaziból egyre inkább látom, hogy nem, és a körülöttem tornyosuló kérdések egyre komolyabbak és komorabbak. Most az összes energiámat lekötik ezek a gondolatok, és jólesik, hogy lám, ezt megélni is megadatott.

Érdekes kontraszt a képen Einar, akit mindig lemeszelnek a biztonságiak, mert túl sok zsinórt, dugót meg gombot hordoz magával.

English Summary

Finally we arrived to Iceland, to the cold arctic summer. I'm really suddened to see the amazing welfare even after the bankruptcy, especially the wasteful lifestyle that seems to be a trend here, and that I am also part of right now, right here. I hate to be part of this.

At the same time, I'm grateful for the perspective on life that I was able to gain here. It is such a luxury in itself to have time to think of this all.

We all live in a material world, and I'm a spiritual girl. Maybe that's why I feel I don't fit in anywhere. Still, this seems to be a better position than to fit in with societies whose values I just cannot justify. 

For a fun contrast, you can see Einar with all his gadgets at the security check that freek out all the machines.