Netfüggők a függőágyban

Ma már zsinór nélkül szörfözünk a világhálón! Négynapos vezetékes kapcsolat után világos volt, hogy a békés házasság és a vezetékes net nem összeegyeztethető dolgok, mivel két laptopunk van, de csak egy netzsinórunk. Ráadásul Izlandon tegnap volt parlmenti választás, aminek minden lépését mindketten követni akartuk, persze a saját gépünkön. Úgyhogy most már zsinór nélküli netünk is van, ami a teraszon is kitűnően működik és mindketten egyszerre tudjuk hasznáni- skypeolhatunk a függőágyból a nappaliba!

Az izlandi választások a mi szempontunkból jól sikerültek, reméljük, elindulnak változások az Euró meg az olcsóbb kormányzás felé. Remélem, a "nem feltétlenül minden külföldi tökhülye" mozgalom is életre kel.

A hétvégénk tervek nélkül indult, de aztán jól besűrült: lett egy új galambpárunk, akik az előző galambok fészkét hasznosítják újra. Sokkal félénkebbnek tűnnek, mint az előző páros, így elég stresszes hétvégét okoztunk nekik, mivel jó sokat voltunk itton. Már tojtak is egyet.

Vettem a szomszédban egy napszárította tehénlepényt 5 rúpiáért (25 Ft) a virágaimnak, nagyon kényelmes, hogy a szomszédban van a tehénlepény szárító. Itt ezt egyébként a konyhapadló burkolására vagy télen tüzelésre használják hagyományos házikókba. Nálunk márványpadló van a konyhában, de bárcsak tehénlepény lenne, mert az szuperül beszívja a kilögybölt folyadékot és nagyon kényelmes rajta állni. Remélem, a virágaimnak bejön a tehéntrágya.

Alkottunk is: a neoncsöves lámpáinkat kézzel mártott papírból meg egy hímzőkeretből eszkábált lámpabúrával borítottuk be, amitől most sokkal szebb fényt adnak.

Ünnepeltünk is, mert ápr. 21-én volt öt éve, hogy Einarral megismerkedtünk. Hogy repül az idő!

Ma este egy könyvesboltban lemezbemutató volt, egy klassz zenekar lépett fel: Swarathma. Az egyik tag elektromos és akusztikus hegedűn is játszott, az akusztikusat még pengette is. Nagyon szuper volt, meg is vettük a CD-jüket. Ez a honlapjuk (a kopasz srác a hegedűs, Sanjeev) www.swarathma.com

Reggelente...

Ma is, mint minden reggel madarcsicsergésre és napsütésre ébredtünk a menő pamut szúnyoghálónk alatt. Sajnos a szúnyogháló nem elég ahhoz, hogy az összes fenevadat elijesszük, mert minden este befújjuk az ágyat szúnyogriasztóval és még így is simán 5-1o lelkes vállalkozó megene bennünket elevenen. Van egy teniszütő formájú szúnyogölőnk is, ami elektromos sokkal végez a betolakodókkal, és azzal szoktunk a sötétben hadonászni, ha túl nagy a zsibaly a hálóban. 

Tegnap a köztársasági elnökről szavazott Pune, a Sangamban is lehetett érezni, hogy valami rendkívüli történik, és mindenki be van sózva. Kolléganőm narancs-zöld száriban virított, amit nemzeti ünnepekkor szoktak itt hordani, és a szavazathamisítás esélyeit latolgattuk egy forró tea mellet az amúgy is forró napon. Szerintünk simán lehet szavazatot hamisítani, és persze talán még azt se kell, mert ha csak kiállsz a szavazókörzetbe egy halom használt ruhával és kiosztogatod a ruhát egy szavazatért cserébe, ezreket nyerhetsz. Persze az is igaz, hogy itt a milliók nyomnak a latban, nem az ezrek.

Húsvét előtt egy galambpár a fürdőszobaablakunk külső oldalára fészkelt. Nagyon édes volt látni a költést, meg aztán a piciket. Sajnos tegnap óta a kicsik kirepültek és már annyira hozzájuk szoktunk, hogy hiányoljuk őket.

Végre Internet!

Ezt is megértük, hogy nyolchónapos kiesés után ismét otthonról netezek! A változás leírhatatlan, 4oo KB-tal száguldozok a világhálón, miközben teát szürcsölök a kanapén!

Ebből az alkalomból elhatároztam, hogy újra megkísérlem a blog-írást, és készítettem pár fényképet a tegnapi napunkról. A másodikon a Sangamot támogató önkéntes csoport látható, amint éppen jelbeszédet tanulnak. Ez a csoport 4 napig van velünk évente, és tegnap az egész eddigi tevékenységemet és jövőbeli terveimet prezentáltam nekik, amit nagyon jól fogadtak és így tök jó napom volt. Persze India - a prezi közben egyszer meghalt a szerverünk, ami félórás kiesést jelentett (amíg újraindítottuk), és egyszer elment az áram, ami 1o perc somolygást jelentett, amíg bekapcsoltuk a generátorunkat. Hát Európában nem ehhez voltam szokva, de mostanra ezek a kis allűrök részei a mindennapoknak.

Este Einarral egy nagyon klassz kínai étteremben lazultunk (első kép), aztán táncóránk volt. Végül hazatérve le sem szálltunk a netről, egészen addig, amíg volt áramunk. Aztán bebújtunk a teraszon lévő matracunk szúnyoghálója alá, és napkeltéig húztuk a lóbőrt. Hát így van ez itt a vadkeleten. Puszi!

Goa

Goa annyira tetszett, hogy hamarosan szeretnenk visszamenni par napra.

Angliában

Utálok Európába jönni, mert hosszú, drága, macerás és csak összekavar. Persze most karácsony előtt klassz körbenézni, meg fölszedni egy kis karácsonyi hangulatot.

A múlt hetet Londonban töltöttem munkával, baromi klassz volt végre találkozni kollégákkal, akikről korábban azt sem tudtam, hogy fiúk-e vagy lányok, de mostanra tökre jóban vagyunk. A hétvégét pedig Helgiéknél töltöm, ami szuperjól telik. Vonattal érkeztem Londonból, és nagyon tetszett, hogy ingyenes wireless van a vonaton, hihetetlen... 

A főműsorszám az immár egyéves Iðunn, aki csupa mosoly és kacagás. Voltunk vele sétálni, meg fürdettünk, és csináltam néhány család-fotót nekik, nagyon édesek. Iðunn kapott tőlünk egy dinoszauruszt (a képen), aminek szerencsére nagyon örült. Helgi és Una fantasztikus szülők, Iðunnke pedig egy klassz könnyen kezelhető gyermek, szóval nagyon ütősek hármasban.

Sikerült egyenesbe jönnöm Einar karácsonyi ajándékával is, és beszereztem egy hipiszupi mangóvágót, amivel majd a mangószezonban hódítok (május-június). Egyelőre az eperszezon jön, amit már nagyon várok! Holnap indulok is vissza Punebe, aminek már épp ideje, mert megérkezett az új matracunk és végre ki van festve-takarítva a lakás is. Einar mondja, hogy esténként olyan hideg van, hogy pulcsit meg zoknit kell hordani. Furcsa lesz.

Állatok...

Állatos történeteim folytatódnak: a képen látható kis denevért egy bunkó varjú beleejtette az úszómedencébe, erre a denevér, aki tök jó úszónak bizonyult, ki tudott úszni a medence oldalához, de a magas perem miatt nem tudott kimászni. Erre Sara, kedves önkéntesünk önkéntesen kimentette a denevért, majd egy slaggal lelocsolta a hoppon maradt varjat. A képen a denevérke még kicsit piheg meg szárítkozik.

Sok denevérünk van egyébként, ami szuper, mert eszik a szúnyogokat (szúnyogból is sok van). A legmenőbb a kétméter szárny vagy kar? fesztávolságú példányunk, aki esténként a medence felett köröz, és tök jól néz ki, amikor pálmafákkal a háttérbn a vízből nézzük, ahogy vadászik.

Ezen a héten fáradt vagyok, mert újra elkezdtem jógázni reggelente, ami szuper de elég kimerítő is. Sajnos életem első kirúgásán is túl vagyok, szerencsére úgy tűnik, hogy mindenki túltette magát rajta. Talán ez a legszarabb része a munkámnak, sőt, tutira. Viszont most volt egy japán csoportunk, akik nagyon édesek voltak.

A jövő hét sem lesz egyszerű, mert a kedvenc önkénteseim utolsó hete kedd :-(

Közben festik a lakásunkat, szerencsére sikerült meggyőzni a tulajt, hogy ne babarózsaszín legyen az egész - ami egyébként itt egy tök népszerű és férfias színnek számít. Majd küldök képet a végeredményről. Sok csók minden kedves olvasómnak!