2008. november 22., szombat

Állatok...


Állatos történeteim folytatódnak: a képen látható kis denevért egy bunkó varjú beleejtette az úszómedencébe, erre a denevér, aki tök jó úszónak bizonyult, ki tudott úszni a medence oldalához, de a magas perem miatt nem tudott kimászni. Erre Sara, kedves önkéntesünk önkéntesen kimentette a denevért, majd egy slaggal lelocsolta a hoppon maradt varjat. A képen a denevérke még kicsit piheg meg szárítkozik.

Sok denevérünk van egyébként, ami szuper, mert eszik a szúnyogokat (szúnyogból is sok van). A legmenőbb a kétméter szárny vagy kar? fesztávolságú példányunk, aki esténként a medence felett köröz, és tök jól néz ki, amikor pálmafákkal a háttérbn a vízből nézzük, ahogy vadászik.

Ezen a héten fáradt vagyok, mert újra elkezdtem jógázni reggelente, ami szuper de elég kimerítő is. Sajnos életem első kirúgásán is túl vagyok, szerencsére úgy tűnik, hogy mindenki túltette magát rajta. Talán ez a legszarabb része a munkámnak, sőt, tutira. Viszont most volt egy japán csoportunk, akik nagyon édesek voltak.
A jövő hét sem lesz egyszerű, mert a kedvenc önkénteseim utolsó hete kedd :-(

Közben festik a lakásunkat, szerencsére sikerült meggyőzni a tulajt, hogy ne babarózsaszín legyen az egész - ami egyébként itt egy tök népszerű és férfias színnek számít. Majd küldök képet a végeredményről. Sok csók minden kedves olvasómnak!

1 megjegyzés:

  1. Hæ Eszter
    Hvað er allatok? og af hverju er þessi mynd?
    Við erum svo forvitin en skiljum ekkert í ungversku.
    fk

    VálaszTörlés