Tél Indiában

Tél Izlandon, északi fénnyel

Tavaly télen nagyapóval Indiában

Budapesti télben Zsófival

Mostanában sokat hallom, milyen sötét és hideg telek uralkodnak Európában, és kicsit elfogott a nosztalgia. Itt 25-35 Celsius fok van napközben, és ragyogó napsütés, éjszakánként pedig 1o-2o dokra hűl le a hőmérséklet, és ilyenkor vacogunk. Igazából most van a legeslegszebb idő, klasszul lehet motorozni egy szál pólóban, kis szellőben keresztbe-kasul a városon.

Azért elárulom, hogy kicsit hiányzik a téli sötétebb idő - persze lehet, hogy ez Izland hatása is, ahol ugye 3 hónapig tényleg egy szemernyi napot sem látni. Az is nagyon nehéz, olyannyira, hogy én ki sem tudtam bírni a harmadik télre, de azért vannak előnyei. Szerintem sötétben jobban lehet elmélyülten gondolkodni. Lehet, hogy ez csak az én meglátásom, de itt Indiában a hétágra szóló napsütésben nehezebb végiggondolni fontos és egetrengető dolgokat, Izlandon meg szinte mást sem csináltam, mint gondolkodtam. Itt meg állandóan megy az üzem, mindig "szarik valamit a kutya", mindenki zsigerekből meg szokások alapján csípőből reagál, és ha megállsz megkérdezni, hogy miért, vagy vársz 1o percet, hogy végiggondold az adott helyzetet, akkor meg hülyének néznek.

Szóval a konklúzióm az, hogy szerintem jó dolog a sötétség és világosság periodikus váltakozása. Itt Indiában ez leginkább talán a monszun alatt (június-szeptember) érezhető, de szerintem ahhoz hosszabb időt kell itt eltölteni, hogy arra a rendszerre átáljon az ember.

These days I hear there is cold and dark in Europe - in India there is warmth and sunshine. This is the greatest weather here all year round: gentle breeze, sunshine, 25-35 Celsius degrees.

I guess I still miss a bit winter cold and darkness, as I just realize how much darkness enables you to reflect better.

But here life is about go-go-go, no stop and think, just do without questioning what your ancestors or seniors tell you to.

I guess the monsoon (from June to September) totally gives a natural rythm to life here, but also I guess you need to spend longer time in this climate to adjust to that kind of rythm.

B.U.É.K. és Avatar

Békés új esztendőt kívánok a karácsonyi videóimmal!

Szilveszter éjszaka gondolkoztam, hogy fogadkozzak-e Újév alkalmából, végül fogadkoztam is, meg nem is.

Annyit elárulhatok, hogy gyakrabban és pontosabban fogom rögzíteni, hogy mit tanultam Indiában, így ez a blog inkább egy személyes visszatekintés lesz, mint élménybeszámoló.

Íme az első 2o1o-es gondolatsor.

31-én délután Arielle amerikai-holland és Gwen malajziai lányzókkal megnéztük az Avatart. A 3Ds látvány teljesen elbűvölt bennünket, és még a csacska történetet is megbocsájtottuk a lélegzetelállító képekért cserébe.

Vacsora keretében megbeszéltük a filmet (jelzem, mi alapvetően 3 különböző kontinensről, kultúrából jövünk!), ebből a beszélgetésből rögzítek itt néhány gondolatot.

Előrelépésnek értékeltük, hogy több "lányos" elem volt a filmben, mint amennyit egy 3D akciófilmtől elvártunk, viszont a tipikus női-férfi interakciókat sablonosnak ítéltük, pl. nem értjük, a szexjelenet miért nem tartalmazta a korábbi eseményekből logikusan következtethető hajfonatok összeolvadását, ehelyett tök hagyományos és szinte uncsi volt. Azt is nehezményeztük, hogy egy szuper asszertív főhősnő miért fekszik le a főhőssel, aztán miért kezd hisztizni, ha a pasi nem olyan csiribiri az eset után, mint az előtt. Elvégre mindenki hálhat gusztustalan alakokkal, de ez még nem a világvége, főleg egy ilyen tuti csajnak, és nem ártana, ha végre ezt a mozigyártók is felismernék.

A másik gikszer szerintünk, hogy tulajdonképpen a főgonosz motivációja hiányzott - a cégtulajdonosnak sokkal kézzelfoghatóbb anyagi érdeke volt a háborúzás, mint az ügyeletes főgonosznak.

Érdekesnek véltük, hogy a Csillagok Háborújában, a Matrixban és az Avatarban is volt egy-egy spirituális szál.

Na mindegy, mi élveztük. Szóljatok bátran hozzá ehhez, ti mit szóltatok a filmhez?

De mindennek mi köze Indiához?

Számomra az, hogy tuajdonképpen ugyanúgy érzem itt magam, mint a kék navikhoz átpártolt fehérember, aki azt se tudja eleinte, mennyi az annyi. Az Avatar erénye, hogy megmutatja a kultúrális különbségek hátulütőit, azt, hogy mennyire nehéz kívülállóként beilleszkedni egy közösségbe, mégha ugyanolyan színű is vagy, mint ők.

A beilleszkedés bizony sok hercehurcával jár, és egyedül szerintem képtelenség is, csakis mások megértésével, jóakaratával, türelmével sikerülhet. Hálás is vagyok mindazoknak, akik hajlandók az idejüket arra pazarolni, hogy elmagyarázzák, miért áldozzunk kókuszdiót a fénymásológépnek, és miért ültessük Ganesh elefánt isten szobrát a szerverre, és miért ne nyírjuk ki a konyhában rohangáló patkányokat.

Viszont milyen izgalmas is más kultúráktól tanulni, őket megismerni, háborúzás helyett velük együttműködni és a saját kultúránk értékeit átadni.

Happy New Year, let's hope it's a good one!

I have been thinking whether or not to make a new year resolution. I have sort of decided and I can tell you this much: I decided to write down my learnings from living in India in a more regular and more precise manner, so beware, my blog may turn into a personal reflection more than a chronicle of my Indian memories.

My first reflection is about Avatar as we watched it with Arielle and Gwen, Sangam girls on the last afternoon of 2oo9. We loved the 3D magic even if the story was simplistic, bit have some criticism, of course:

- we love that the movie is just as much designed for girls as for boys as we first expected a hard core action movie.

- We don't like the interaction between male and female heros. Once the super assertive lovely lady sleeps with the navy guy, why would she then respond so histerically once the guy turns out to be less glossy as before? Finally everybody sleeps with jerks at some point and it is definitely not the end of the universe, also putting this into almost every movie is showing an overly stereotypic and false female reaction. Arrrrghhh.......

- We thought the sex scene was too traditional and somewhat boring, plus joining the hairplates into a bond would have been so much more logical.

- The main nasty guy did not really have a motivation to lead such a cruel war. We thought the company owner should have been the main angry guy as he had a much clearer financial motive for the war.

- Finally, we found the underlying spirituality kind of cool, and it is interesting that the same kind of theme is there in both Starwars and Matrix.

But what does this all have to do with my reflections in India? I really think learning to fit in a new culture is just the same as learning to exist in a seemingly totally insane world, where you have to start all over to learn all the social, spiritual, physical etc. rules that you use as a base to lead your life. The movie is a great example for this and it also shows how it is key to have supporters in this very steep learning curve to guide you along the discoveries of a new culture. I am superthankful to all those who took their time, patience and understanding to explain me why to offer coconuts to a photocopier and why we should not kill the rats who are running around in the kitchen.

The movie also illustrates how exciting it is to explore a whole new culture, and share your own. And that we all should make love, not war :-)

Boldog karácsonyt, békés új évet kívánunk!

Christmas at Sangam

Christmas in Hungary

Kedves Olvasóim,

Ezen levéllel kívánunk minden jót a karácsonyi és újévi ünnepekhez.

Hiya,

we wish you a merry christmas and a happy new year! We also wrote a Christmas letter for you...

Barlangnézőben

Ajanta, Ellora és Aurangabad kőbarlangjait még szeptemberben hódítottuk meg Einarral. Ezek több ezer éves barlang-templomok, Ajanta és Aurangabad buddhista, Ellorán pedig a buddhista mellett ott vannak a hindu és Jain templomok is. A mindeközül leghíresebb talán Ellora 16. számú hindu temploma, ami a világ legnagyobb, egyetlen sziklatömbből készített faragványa. Szóvaé menők ezek kéremszépen, részei is az UNESCO világörökségnek.

Nekünk nagyon bejöttek a barlangok, mindegyiket végigjártuk, kivéve a jaineket Ellorán, mert ránkesteledett - úgyhogy megyünk vissza Januárban Einar szüleivel!

Indiában mindig elhűlök, hogy mennyire korán mekkora tömegeket volt képes ez a kultúra egy cél irányába mozgósítani. Ez ma is India egyik erőssége, nem gond pár tíz- vagy százezer embert összehozni. A barlangok méretei azt sugallják, hogy tízezrek dolgozhattak a faragáson, talán egy-egy lépcső vagy oszlop emberek egész életműve.

A másik izgalmas dolog a barlangokkal kapcsolatban, hogy némelyik befejezetlen, és szerencsére a faragás különböző pontjain hagytak fel velük. Így az ember nem csak a készterméket, de a faragás és tervezés egy-egy szakaszát is megismeri, és ettől az egész sokkal izgalmasabb.

A legklasszabb az egészben pedig az, hogy Ellorán három vallámás templomai teljes harmóniában léteznek egymás szomszédságában. Ez is India egyik nagy erénye, lépten-nyomon találkozom szomszédos hindu, keresztény, muzulmán, sikh, jain, buddhista helyekkel, bármely összetételben.

Képeinket itt láthatjátok - our pictures are saved here

I loved the caves of Ajanta, Ellora and Aurangabad. They were carved into a mountain basically about 2 thousand years ago. It is crazy to imagine how many hands were needed to carve these amazing rock temples - mainly buddhist ones, but Ellora hosts Jain, Hindu and Buddhist caves, all together at one site.

Also, it's really cool to see some unfinished caves as they help you imagine how the whole planning and construction worked, and how much time it all must have taken to create these amazing and humbling places.

Please feel free to browse through our pics at the above link.

Házi feladat

Amikor iskolás voltam, mindig arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz akkor, amikor nem lesz házi feladatom. Igazából tökre szerettem tanulni, csak azt nem szerettem, ha nekem valaki meg akarta mondani, hogy mikorra mit tanuljak - az iskola meg nagyjából csak erről szól.

Most meg itt van, azt tanulhatom, amit csak akarok, akkorra, amikorra csak akarom. Őszintén, jól is érzem ebben magam nagyon.

Mostanában Einarral sokat gyakorolunk változni. Az a meglátásunk, hogy minél könnyebben tudunk változtatni, annál jobban érezzük magunkat Indiában. Lehet, hogy ez nem hangzik valami nagy kacifántnak, de nekünk ez egy hatalmas eredmény, hogy közel két éves próbálgatások során végre "fel tudunk ülni a hullámokra", körülnézni, elfogadni a megváltoztathatatlant és jól is érezni magunkat benne.

Baromi szerencsések vagyunk az élettel, de nem minden a szerencsén múlik. Van most erre egy történetem, múlt héten gyűjtöttem, amikor egy brit idős néni-csoportnak tartottunk egyhetes bevezető programot India kultúrájába.

Susanne (álnév) vacsora közben kérdez a horogkeresztről és a swastikáról. Hosszasan magyarázzuk, hogy a swastikának eredetileg semmi köze a horogkereszt jelentéséhez, a swastika a hinduizmus jelképeként rendkívül népszerű ma is. A félórás beszélgetés végén Susanne megállapítja: de sok náci van Indiában. Ó jaj.

Van sok pozitív történetem is, de azokat majd legközelebbre tartogatom.

With Einar we are finally feeling settled in India. It took an awful lot of time to be used to change to the extent that change is present in our life today. We need to be able to turn around every minute, re-evaluate, rethink and redo, re-adjust and then re-re-readjust again.

It is a huge accomplishment for us to master this skill, after almost two years of dedicated practice. It helps us keep content and happy on a daily basis, look at strange things from strange angles, fully enjoying and making the most of our crazy Indian stay. Our Indian motto: "it's like that only".

Egy őrült nap, avagy az átlagos nap

Már nem is szabadkozom, hogy miért nem írok gyakrabban. Inkább írok egy történetet, amit már szeptember óta le akartam írni.

A reggel szokásosan indult: reggelire porridge (kása? vagy mi a fene), meg mogyorókrém a Sangamban, aztán az új önkéntesek képzése zajlott, készültünk a következő programunkra, gyönyörű napfényes időben.

Délig minden rendben ment. Aztán kettőkor megérkezett egy hatvanas házaspár. A feleség borzasztó állapotban volt, lila mindenütt, nem beszélt, nem tudott mozogni sem. Kórházba semmi esetre sem akartak menni. OK, meglátjuk. Jó sok felhajtásba telt, mire letáboroztak.

Időközben három óra, a konyhásnénik és a gondnokok ilyenkor jönnek a délutáni műszakra. Igen ám, de csak a nők jöttek, azok is kikelve magukból. A Sangam előtti hatalmas úton új sávokat jelöltek ki, ezeknek köszönhetően egy hét alatt 13 helyi lakos vesztette életét, mivel nincsen lehetőség a biztonságos átkelésre. Az út keresztül szeli egy közösség életét, családok egyik fele az egy, másik fele a másik oldalon él. Gyógyszertár, orvos, tejbolt zöldséges az egyik oldalon, a másikon meg élelmiszerbolt, tojásos meg tyúkosbódé.

Mindeddig simán át lehetett kelni az úton, mert ugyan nagy volt, de csak egyfelől kellett a forgalomra számítani, ki lehetett kerülni a veszélyt. Nem is volt belőle baleset. Viszont az új sávokkal megszűnt a jobb és bal irány közti beton elválasztósáv, az indiai forgalom meg nem fog egy földre festett vonal mentén haladni. Gyakorlatilag bármikor bármilyen irányból lehetett számítani becsapódásra. Felüljáró nincsen, a zebra fel van festve, csak itt senki nem tudja, hogy az mi, és egyébként is tojnak a zebrára.

Eleinte, az első haláleseteket követően mély gyász ült a közösségen - cipőért visszaszaladó kislány, idős néni... Aztán a rendőrség megígérte, hogy ügyeletet tart az út mellett. Ott is álltak, a változás annyi volt, hogy a további esetek a rendőrök szeme láttára zajlottak le. Azon a bizonyos napon elfogyott a türelem, és a két közösség kövekkel kezdte dobálni a rendőröket. Ezt kijárási tilalom és razzia követte, aki férfi volt és elkapták az utcán, azt a rendőrök csúnyán megverték.

A mi legényeink meg ott laknak, a kijárási tilalom kellős közepén. Tanakodtunk, hogy mi legyen, mert munka meg volt dögivel a fiúknak. A konyhásnénik bátorsága felér az egri nőkével, fogták magukat, beszéltek a rendőrökkel, és kikérették a fiúkat, verés nélkül. Szép tőlük.

Időközben a hatvanas vendég asszonyka a fürdőszobában elájult, szóval vittük kórházba. Ez nem volt kis művelet, székbe tettük, négyen le a lépcsőn vele (még jó, hogy ott voltak a fiúk), be a kocsiba, aztán húzás. Két kolléga ment vele.

Huhh, belégzés, kilégzés, stresszes ez a nap.

Az önkéntesek időközben az udvaron várakoztak, erre elsuhant mellettük egy kétméteres, jólmegtermett kígyó. Komolyan, csak ez hiányzott. Kígyófogó ember kihív, udvar felkutat, semmi eredmény, illetve annyi, hogy az összes önkéntesünk majd rosszat fog álmodni meg egy hétig benéz az ágy alá, hogy nincs-e kígyó.

Legalább a kígyónak volt egy jó napja.

Hogy megnyugodjatok, megírom, hogy nekem is happy enddel végződött a napom, tapasra és borra voltunk hivatalosak egy meghitt virágos teraszon.

A kígyó meg nem bánt, hacsak nem bántod.

A forgalmat meg visszaterelték eredeti medrébe, ami azóta is nagyjából normális.