Boldog karácsonyt, békés új évet kívánunk!

Christmas at Sangam

Christmas in Hungary

Kedves Olvasóim,

Ezen levéllel kívánunk minden jót a karácsonyi és újévi ünnepekhez.

Hiya,

we wish you a merry christmas and a happy new year! We also wrote a Christmas letter for you...

Barlangnézőben

Ajanta, Ellora és Aurangabad kőbarlangjait még szeptemberben hódítottuk meg Einarral. Ezek több ezer éves barlang-templomok, Ajanta és Aurangabad buddhista, Ellorán pedig a buddhista mellett ott vannak a hindu és Jain templomok is. A mindeközül leghíresebb talán Ellora 16. számú hindu temploma, ami a világ legnagyobb, egyetlen sziklatömbből készített faragványa. Szóvaé menők ezek kéremszépen, részei is az UNESCO világörökségnek.

Nekünk nagyon bejöttek a barlangok, mindegyiket végigjártuk, kivéve a jaineket Ellorán, mert ránkesteledett - úgyhogy megyünk vissza Januárban Einar szüleivel!

Indiában mindig elhűlök, hogy mennyire korán mekkora tömegeket volt képes ez a kultúra egy cél irányába mozgósítani. Ez ma is India egyik erőssége, nem gond pár tíz- vagy százezer embert összehozni. A barlangok méretei azt sugallják, hogy tízezrek dolgozhattak a faragáson, talán egy-egy lépcső vagy oszlop emberek egész életműve.

A másik izgalmas dolog a barlangokkal kapcsolatban, hogy némelyik befejezetlen, és szerencsére a faragás különböző pontjain hagytak fel velük. Így az ember nem csak a készterméket, de a faragás és tervezés egy-egy szakaszát is megismeri, és ettől az egész sokkal izgalmasabb.

A legklasszabb az egészben pedig az, hogy Ellorán három vallámás templomai teljes harmóniában léteznek egymás szomszédságában. Ez is India egyik nagy erénye, lépten-nyomon találkozom szomszédos hindu, keresztény, muzulmán, sikh, jain, buddhista helyekkel, bármely összetételben.

Képeinket itt láthatjátok - our pictures are saved here

I loved the caves of Ajanta, Ellora and Aurangabad. They were carved into a mountain basically about 2 thousand years ago. It is crazy to imagine how many hands were needed to carve these amazing rock temples - mainly buddhist ones, but Ellora hosts Jain, Hindu and Buddhist caves, all together at one site.

Also, it's really cool to see some unfinished caves as they help you imagine how the whole planning and construction worked, and how much time it all must have taken to create these amazing and humbling places.

Please feel free to browse through our pics at the above link.

Házi feladat

Amikor iskolás voltam, mindig arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz akkor, amikor nem lesz házi feladatom. Igazából tökre szerettem tanulni, csak azt nem szerettem, ha nekem valaki meg akarta mondani, hogy mikorra mit tanuljak - az iskola meg nagyjából csak erről szól.

Most meg itt van, azt tanulhatom, amit csak akarok, akkorra, amikorra csak akarom. Őszintén, jól is érzem ebben magam nagyon.

Mostanában Einarral sokat gyakorolunk változni. Az a meglátásunk, hogy minél könnyebben tudunk változtatni, annál jobban érezzük magunkat Indiában. Lehet, hogy ez nem hangzik valami nagy kacifántnak, de nekünk ez egy hatalmas eredmény, hogy közel két éves próbálgatások során végre "fel tudunk ülni a hullámokra", körülnézni, elfogadni a megváltoztathatatlant és jól is érezni magunkat benne.

Baromi szerencsések vagyunk az élettel, de nem minden a szerencsén múlik. Van most erre egy történetem, múlt héten gyűjtöttem, amikor egy brit idős néni-csoportnak tartottunk egyhetes bevezető programot India kultúrájába.

Susanne (álnév) vacsora közben kérdez a horogkeresztről és a swastikáról. Hosszasan magyarázzuk, hogy a swastikának eredetileg semmi köze a horogkereszt jelentéséhez, a swastika a hinduizmus jelképeként rendkívül népszerű ma is. A félórás beszélgetés végén Susanne megállapítja: de sok náci van Indiában. Ó jaj.

Van sok pozitív történetem is, de azokat majd legközelebbre tartogatom.

With Einar we are finally feeling settled in India. It took an awful lot of time to be used to change to the extent that change is present in our life today. We need to be able to turn around every minute, re-evaluate, rethink and redo, re-adjust and then re-re-readjust again.

It is a huge accomplishment for us to master this skill, after almost two years of dedicated practice. It helps us keep content and happy on a daily basis, look at strange things from strange angles, fully enjoying and making the most of our crazy Indian stay. Our Indian motto: "it's like that only".

Egy őrült nap, avagy az átlagos nap

Már nem is szabadkozom, hogy miért nem írok gyakrabban. Inkább írok egy történetet, amit már szeptember óta le akartam írni.

A reggel szokásosan indult: reggelire porridge (kása? vagy mi a fene), meg mogyorókrém a Sangamban, aztán az új önkéntesek képzése zajlott, készültünk a következő programunkra, gyönyörű napfényes időben.

Délig minden rendben ment. Aztán kettőkor megérkezett egy hatvanas házaspár. A feleség borzasztó állapotban volt, lila mindenütt, nem beszélt, nem tudott mozogni sem. Kórházba semmi esetre sem akartak menni. OK, meglátjuk. Jó sok felhajtásba telt, mire letáboroztak.

Időközben három óra, a konyhásnénik és a gondnokok ilyenkor jönnek a délutáni műszakra. Igen ám, de csak a nők jöttek, azok is kikelve magukból. A Sangam előtti hatalmas úton új sávokat jelöltek ki, ezeknek köszönhetően egy hét alatt 13 helyi lakos vesztette életét, mivel nincsen lehetőség a biztonságos átkelésre. Az út keresztül szeli egy közösség életét, családok egyik fele az egy, másik fele a másik oldalon él. Gyógyszertár, orvos, tejbolt zöldséges az egyik oldalon, a másikon meg élelmiszerbolt, tojásos meg tyúkosbódé.

Mindeddig simán át lehetett kelni az úton, mert ugyan nagy volt, de csak egyfelől kellett a forgalomra számítani, ki lehetett kerülni a veszélyt. Nem is volt belőle baleset. Viszont az új sávokkal megszűnt a jobb és bal irány közti beton elválasztósáv, az indiai forgalom meg nem fog egy földre festett vonal mentén haladni. Gyakorlatilag bármikor bármilyen irányból lehetett számítani becsapódásra. Felüljáró nincsen, a zebra fel van festve, csak itt senki nem tudja, hogy az mi, és egyébként is tojnak a zebrára.

Eleinte, az első haláleseteket követően mély gyász ült a közösségen - cipőért visszaszaladó kislány, idős néni... Aztán a rendőrség megígérte, hogy ügyeletet tart az út mellett. Ott is álltak, a változás annyi volt, hogy a további esetek a rendőrök szeme láttára zajlottak le. Azon a bizonyos napon elfogyott a türelem, és a két közösség kövekkel kezdte dobálni a rendőröket. Ezt kijárási tilalom és razzia követte, aki férfi volt és elkapták az utcán, azt a rendőrök csúnyán megverték.

A mi legényeink meg ott laknak, a kijárási tilalom kellős közepén. Tanakodtunk, hogy mi legyen, mert munka meg volt dögivel a fiúknak. A konyhásnénik bátorsága felér az egri nőkével, fogták magukat, beszéltek a rendőrökkel, és kikérették a fiúkat, verés nélkül. Szép tőlük.

Időközben a hatvanas vendég asszonyka a fürdőszobában elájult, szóval vittük kórházba. Ez nem volt kis művelet, székbe tettük, négyen le a lépcsőn vele (még jó, hogy ott voltak a fiúk), be a kocsiba, aztán húzás. Két kolléga ment vele.

Huhh, belégzés, kilégzés, stresszes ez a nap.

Az önkéntesek időközben az udvaron várakoztak, erre elsuhant mellettük egy kétméteres, jólmegtermett kígyó. Komolyan, csak ez hiányzott. Kígyófogó ember kihív, udvar felkutat, semmi eredmény, illetve annyi, hogy az összes önkéntesünk majd rosszat fog álmodni meg egy hétig benéz az ágy alá, hogy nincs-e kígyó.

Legalább a kígyónak volt egy jó napja.

Hogy megnyugodjatok, megírom, hogy nekem is happy enddel végződött a napom, tapasra és borra voltunk hivatalosak egy meghitt virágos teraszon.

A kígyó meg nem bánt, hacsak nem bántod.

A forgalmat meg visszaterelték eredeti medrébe, ami azóta is nagyjából normális.

Barlangok

Halihó,

még élek! majdnem egy hónapja nem írtam, de még lélegzem és keringésem is van, csak az éltjeleim fogyatkoztak meg kissé.

A munka extra ultra szuper őrült volt az elmúlt hónapban, de legalább a szabadnapjaimat jól használtuk, így ha nem is volt időm blogolni, legalább van anyagom, amit most meg tudok nektek mutatni.

A videón jó sok infot mondok el a tájról, ahol jártunk, de A Kérdés, ami bennünket azóta is foglalkoztat, kimaradt: hogyan lehetséges az, hogy a buddhizmus Indiában született, hihetetlen nagy volt az időszámításunk kezdete körül (amint a barlangokon is látszik), de később szinte teljesen eltűnt Indiából és a környező ázsiai országokba "települt át". Számos történelmi tény magyarázza ezt, mint pl a mughal és hindu kultúrák erőszakosabb terjeszkedése, de azért mi mégis kiváncsiak vagyunk, mert utánanéztünk, és alig van valami info a korai indiai buddhizmusról meg az eltűnéséről. Szóval lehet commentelni, hogy szerintetek miért tűnt el évszázadokra Indiából (azért kezd visszajönni az utóbbi évszázadban).

Még két helyen láthatjátok képeinket a barlangokról:

http://picasaweb.google.com/einarjon/KarlaAndBhajaCaves#

http://picasaweb.google.com/smchadwell/KarlaBhaja#

Hæ,

við erum enn lifandi eftir smá hlé á bloggin. Það var alt brjáluð í vinnunni í síðasta mánuð með níja sjálfboðaliðum koma, gamla fara og mikið fjör í dagskrá. Að minnsta kosti eyðum við mikið tími með vini hans Einars og mér utan vinnu og fórum í skemmtileg helgaferð. Á vídjó ég sýni rosa cool buddhist hellir 2000 ára gamall. Rosa flott, bara spurninginn er hvernig buddhism týndi frá Indlandi og kom ekki til baka í alvörunni sem útbreiðasta trú síðan. Vinsamlegast kommentera ef þið hafið hugmyndir um þetta.

Ofan eru tvær linkar með myndir um yndislegan skemmtilegt ferðin okkar. Sjáumst!

Rickshaw Puja - a minitaxik tisztelete

Tegnap véget ért a hinduk szent hónapja. Közel sem volt olyan zajos, mint amilyennek elképzeltük, főként az időközben kitört sertésinfluenza-pánik miatt.

Szerencsére a pánik mostanra kicsit javult, már nem mutogat mindenki ránk, külföldiekre az utcán, hogy "fertőzés fertőzés", ami határozottan jobb érzés. Munka fronton még mindig áldatlan az állapot, a legutóbbi programunkon 66 emberke programja változott óránként az influenza különböző következményei miatt, és ezeket a változtatásokat mind én közöltem széles mosollyal. Le a kalappal, az emberkék nagyon jól vették az akadályokat, de az önkénteseim teljesen lemerültek ebben a folyamatos készültségben, mint ahogy a többi kolléga is, velem egyetemben. És ma még egy programot kezdünk 63 fővel (a hivatalos kapacitásunk 55). Oh yeah sallala! Na mindegy, azért a témája ennek a hétnek tök jó lesz: hindu fesztiválok! Remélem, élvezitek a videót, ami már a legnagyobb maharshtrai fesztiválra való melegítés: az elmaradhatatlan rickshaw puja.

The last two weeks or so was crazy as Pune burst out in swine flu panic. We had to change every single day in our program and staff and volunteers were totally exhausted of all these changes, but at least our participants were on top of the situation and totally enjoyed whatever we offered - bless!

Today we are starting an equally full event, the topic is hindu festivals, pretty inspiring.

Hope you will enjoy the video, it is about puja - kind of paying respect - of the little cute Indian rickshaws (taxis).