Angliában

Utálok Európába jönni, mert hosszú, drága, macerás és csak összekavar. Persze most karácsony előtt klassz körbenézni, meg fölszedni egy kis karácsonyi hangulatot.

A múlt hetet Londonban töltöttem munkával, baromi klassz volt végre találkozni kollégákkal, akikről korábban azt sem tudtam, hogy fiúk-e vagy lányok, de mostanra tökre jóban vagyunk. A hétvégét pedig Helgiéknél töltöm, ami szuperjól telik. Vonattal érkeztem Londonból, és nagyon tetszett, hogy ingyenes wireless van a vonaton, hihetetlen... 

A főműsorszám az immár egyéves Iðunn, aki csupa mosoly és kacagás. Voltunk vele sétálni, meg fürdettünk, és csináltam néhány család-fotót nekik, nagyon édesek. Iðunn kapott tőlünk egy dinoszauruszt (a képen), aminek szerencsére nagyon örült. Helgi és Una fantasztikus szülők, Iðunnke pedig egy klassz könnyen kezelhető gyermek, szóval nagyon ütősek hármasban.

Sikerült egyenesbe jönnöm Einar karácsonyi ajándékával is, és beszereztem egy hipiszupi mangóvágót, amivel majd a mangószezonban hódítok (május-június). Egyelőre az eperszezon jön, amit már nagyon várok! Holnap indulok is vissza Punebe, aminek már épp ideje, mert megérkezett az új matracunk és végre ki van festve-takarítva a lakás is. Einar mondja, hogy esténként olyan hideg van, hogy pulcsit meg zoknit kell hordani. Furcsa lesz.

Állatok...

Állatos történeteim folytatódnak: a képen látható kis denevért egy bunkó varjú beleejtette az úszómedencébe, erre a denevér, aki tök jó úszónak bizonyult, ki tudott úszni a medence oldalához, de a magas perem miatt nem tudott kimászni. Erre Sara, kedves önkéntesünk önkéntesen kimentette a denevért, majd egy slaggal lelocsolta a hoppon maradt varjat. A képen a denevérke még kicsit piheg meg szárítkozik.

Sok denevérünk van egyébként, ami szuper, mert eszik a szúnyogokat (szúnyogból is sok van). A legmenőbb a kétméter szárny vagy kar? fesztávolságú példányunk, aki esténként a medence felett köröz, és tök jól néz ki, amikor pálmafákkal a háttérbn a vízből nézzük, ahogy vadászik.

Ezen a héten fáradt vagyok, mert újra elkezdtem jógázni reggelente, ami szuper de elég kimerítő is. Sajnos életem első kirúgásán is túl vagyok, szerencsére úgy tűnik, hogy mindenki túltette magát rajta. Talán ez a legszarabb része a munkámnak, sőt, tutira. Viszont most volt egy japán csoportunk, akik nagyon édesek voltak.

A jövő hét sem lesz egyszerű, mert a kedvenc önkénteseim utolsó hete kedd :-(

Közben festik a lakásunkat, szerencsére sikerült meggyőzni a tulajt, hogy ne babarózsaszín legyen az egész - ami egyébként itt egy tök népszerű és férfias színnek számít. Majd küldök képet a végeredményről. Sok csók minden kedves olvasómnak!

Állataink

A napokban lehűlt a hőmérséklet, úgyhogy 3o helyett már csak 2o fok van, és ennek örömére mindenféle dögök kerültek elő lyukaikból.

Az első megrázkódtatás a légyszerű szárnyas mifenék érkezésével ért bennünket. Ezek az állatkák napnyugtakor kerülnek elő, baromi sokan vannak és mindent elárasztanak, de aztán perceken belül meg is halnak. Elég szomorú, de azt kell mondjam, nem sajnálom őket kifejezetten, mert baromi idegesítő, amikor még a bugyimban is szárnyas dögök repkednek, vagy legalábbis próbálnak mocorogni.

A másik kedvenc a bébikígyóka, akit ma találtunk az előkertben. Állítólag nagyon mérges, egy ilyen picurka kígyóka több embert is ki tudna nyírni a mérgével, ha bepöccen. Persze ilyesmi csak a filmekben van, igazából azért nem olyan egyszerű begyűjteni egy kígyóharapást. Szerencsére ez a példány ráadásul elég kövérke meg jóllakott volt, úgyhogy hagyta magát megfogni.

A helyi kígyóprotokoll szerint nem szabad megölni a kígyókat mivel szent állatok. Így a kígyófogó elviszi őket egy olyan helyre, ahol szabadon élhetnek emberektől távol. Persze ilyen hely szerintem nincs is Indiában, mert itt mindenüt rengeteg az ember, mindenesetre áthelyezésre kerülnek lábatlan pajtásaink.

Kerala

Diwalit, a fények fesztiválját Keralában töltöttük, India délkeleti csücskében. Idő szuper, tengeri herkentyűk isteni frissek, jó sok elefánt, tea- és fűszerültetvény, szóval több sem kell.

Diwali a legjelentősebb hindu fesztivál, a mi karácsonyunkhoz hasonlatos. 8 napon át tart, és minden napnak megvan a maga koreográfiája: férj-feleség nap, nővér-fivér nap, meg miegyebek. Ilyenkor mindig az egyik puját hajt véger a másikon (ez egy kis szertartás, ami áldást hoz az emberre), aztán a másik megajándékozza az egyiket. Nagyon klassz, és közben természetesen tombol a süti-dömping. Az itteni sütik lényege a cukor minden mennyiségben, ennek eredményeként India felküzdötte magát a világranglista tetejére cukorbetegségben. De legalább élvezik az életet, amíg tart.

Vissza Keralához, egy éjszakát töltöttünk a tengerparti Kochinban, ahol a hagyományos libikóka szerű kínai halászhálók jelentették számomra a legnagyobb látványosságot. Aztán a hegyvidék felé vettük az irányt Munnarba, ahol teaültetvényeken kirándulgattunk, majd kardamom-erdőkön át értünk Thekkadyba, ahol elefántháton tettünk sétát egy fűszerültetvényen át, és néztünk Kathakali előadást (ez Kerala hagyományos táncformája, amit férfiak táncoltak hindu templomokban, táncukkal történeteket mesélve a Mahabharatából és Ramayanából, halálra kisminkelve). Utunkat Alleppey-ben egy csónakházas vizitúrával zártuk, mesés pálmafás vizeken hajóztunk keresztül, és ez méltó vége volt egy klassz Diwali-kiruccanásnak.

Képeinket Einar fotói között láthatjátok.

Úszás

Ma a Doorstep School nevű iskola tanulóinak szerveztünk úszást az önkéntesekkel. Nagyon helyes gyerekek, akik legtöbben járnak iskolába, és délutánonként angol és egyéb különórákon vesznek részt a Doorstep School segítségével. De olyanok is vannak, akik sajnos nem járnak iskolába, de legalább ide azért igen.

Nagyon klassz volt úszni velük, a lányok és a fiúk külön úsztak és természetesen nagyon más két csoport voltak. A lányok alig mertek bemenni a vízbe, és ha már benn voltak, akkor is a medence szélét szorongatták, a fiúk bezzeg fröcsköltek meg labdáztak ezerrel, de mindannyian nagyon élvezték a dolgot.

A képen pár lány sok-sok kérlelés után végre bemegy a vízbe. Megértem a viszolygásukat, mert nekik ez nagyon hideg víz, ráadásul életükben először hordanak fürdőruhát, amitől teljesen szégyenlősek. Az összes 3o gyerek között csak egy volt, aki már volt medencében életében.

Gandhi és vezetői készségek

Mostanában csak dolgozom mint állat, úgyhogy nincs különösebben mit írnom. Azért a mai nap igazi sikerélmény volt, mert végre sikerült egy olyan programot összehoznom vezetői készségek fejlesztésére, amit 2o-7o évig mindenkivel meg lehet kajáltatni. Éljen - ez kb fél évembe telt!

Egyébként szerintem tök érdekes a workshop, mert egy a muzlim Aga Khanoknak épített palotában Gandhi életéről van kiállítás, és ezt nézzük meg, majd séta a gyönyörű parkban, kis jótékonysági shopping a helyi kézimunkából élő nőcik javára, majd diskurzus Gandhiról. Eddig bevált mindenkivel, és én magam is minden alkalommal rengeteget tanultam.