Hétvége

Szuperül telik a hosszúhétvégénk, tegnap egy emberi jogokkal foglalkozó filmfesztiválon voltunk. A legjobb film, amit láttunk, Tibetben készült a tibetiek jelen helyzetéről és arról, hogy a kínai kormány hogyan tiporja homokba a tibetiek legalapvetőbb jogait. Elég szörnyű volt látni, de nagyon hasznos is volt egyben, főleg, hogy csak két hete, hogy Darjeelingben a tibeti menekülttáborban jártunk. Ott olyan helyesek voltak, hogy föl se tűnt, mennyi keserűségen meg nehézségen kellett ezeknek az embereknek keresztülmenni ahhoz, hogy átjussanak Indiába egy békésebb élet reményében.

Sajnos csak 2o-3o-an jöttek el a fesztiválra, pedig nagyon érdekes volt.

Motoros kalandjainkhoz hozzátartozik, hogy időnként lemeszel bennünket a rendőrség, és jól megbüntetnek mindenféle hülyeségekért. Tegnap azért kellett lakolnunk, mert nem tudtuk, hogy a híd, amin átmotoroztunk, csak autók számára nyitott (nem tudtuk, mert a tájékoztató táblán hindiül van kiírva, és egyébként is a motorosok így is simán használják a hidat). Viszont legalább kaptunk számlát a bírségról és tényleg csak annyit fizettünk, amennyi a legális bírság. Javuló tendencia :-) A képeken a bírságoló rendőrt és Einart, valamint a tájékoztató táblát láthatjátok.

Darshana házavatója

Ma este Darshana, egy kolléganőm házavató bulit tartott. Ez itt nagy dolog, mindenféle hindu istennek áldozatokat mutatnak be és füstölőkkel telefüstölik az egész házat és egész nap kántálnak, hogy a gonoszt elűzzék.

Az alkalomra apraja-nagyja hivatalos, a képeken Darshana teljes harci díszben, aztán a Sangamban dolgozó konyhásnéniket, a főnökömet és egy önkéntesünket láthatjátok, na meg Einart, amint Darsh kis unokaöcsijével barátkozik, aki most 6 hónapos és igazi hajasbaba.

Szellemes...

Szerda esténként Einarral salsara járunk, és e héten tánc után egy buliba is hivatalosak voltunk. Ez volt az első igazi házibulim amióta Indiába költöztünk! Elég fura, több mint egy év után visszacsöppeni egy igazi ivós buliba tele külföldiekkel. Nagyon tetszett, hogy legalább a világ kicsit egyenlőbben reprezentált itt Puneben, csomó afrikai és ázsiai emberke jött el, nem csak az európaiak meg az amcsik.

A történethez hozzátartozik, hogy megkínáltak marihuánás cigivel, azt hittem, eldobom az agyam, újra 17-nek éreztem magam :-) Fura, a külföldiek nagy része itt Indiában amolyan második kamaszkort él át, mert itt mindent meg lehet tenni, tombolni, ittasan vezetni, meg akármit amit csak szeretnél. De én dolgozni jöttem ide, meg azért megiscsak hülyén néz ki, ha bemegyek másnap dolgozni és az önkéntesek meg kollégák azt látják, hogy "jé főnökasszony kicsit másnapos". Azért jót csevegtünk a népekkel, de mondom, mivel másnap munka volt, hamar leléptünk és mivel mindketten besöröztünk, egy riksát (háromkerekű taxit) fogtunk a motorunk helyett.

És itt kezdődik a történet.

Hazafelé robogóban megálltunk a Sangamban, hogy felcsípjük az új párnahuzatokat a kanapénkra, amit a varrónő aznap hozott. Szóval én a kapu előtt a riksában várakoztam, amíg Einar beszaladt, felcsípte a cuccost és visszaszaladt a riksához. Persze a taxióra ketyegett, így Einar futott, mint a nyuszi.

Másnap reggel bemegyek dolgozni, erre mondják hogy Sharad, az éjjeliőr nem jön ma dolgozni, mert tegnap éjjel szellemet látott és fél. Udvariasan hozzátették, hogy a szellem kicsit hasonlított Einarra, és hogy Sharad felkeltette Manikot (aki a telken lakik családjával), és Sharad, Manik és Manik fia éjféltől hajnali kettőig a szellemet kutatták. Sharad Arunát (aki szintén a telken lakik), a "House Manager"-t is felkeltette a éjszaka kellős közepén annak ellenére, hogy Aruna éppen az éves szabadságát tölti, hogy azonnal tudassa Arunával e hírt. Aztán Sharad felment az emeletre, hogy éjnek idején közölje Priyankával és Saraval (egy indiai és egy angol huszonéves lányzóval), hogy szellem tartózkodik a telken. Ezek után Priyanka csak úgy bírt aludni, ha az összes lámpa fel volt kapcsolva a folyosón. Éjjel kettő felé, a keresésben kifáradva Sharad félelmében megkérte Manikot, hogy álljon őrt a vécéajtó előtt, amíg pisil. Na ez a sztori. 

Úgyhogy én meg mondtam nekik, hogy ez nem szellem volt, hanem Einar, aki a lomha indiaiakhoz képest baromi gyorsan fut, és ezért lehetett, hogy Sharad egyik pillanatban látta Einart, aztán mire másodszor odanézett, Einar már el is tűnt.

Szóval aztán másnap az egész banda ezen röhögött, és Sharad bejött dolgozni.

Én csak azt kérdezném, hogy hogy a fenébe legyen az ember itt menedzser, mert minden, ami az én világomban érvényes, az itt érvénytelen, és minden, ami itt érvényes és valós, az számomra valótlan fikció. Ezt még egy kicsit gyakorolnom kell :-)

Netfüggők a függőágyban

Ma már zsinór nélkül szörfözünk a világhálón! Négynapos vezetékes kapcsolat után világos volt, hogy a békés házasság és a vezetékes net nem összeegyeztethető dolgok, mivel két laptopunk van, de csak egy netzsinórunk. Ráadásul Izlandon tegnap volt parlmenti választás, aminek minden lépését mindketten követni akartuk, persze a saját gépünkön. Úgyhogy most már zsinór nélküli netünk is van, ami a teraszon is kitűnően működik és mindketten egyszerre tudjuk hasznáni- skypeolhatunk a függőágyból a nappaliba!

Az izlandi választások a mi szempontunkból jól sikerültek, reméljük, elindulnak változások az Euró meg az olcsóbb kormányzás felé. Remélem, a "nem feltétlenül minden külföldi tökhülye" mozgalom is életre kel.

A hétvégénk tervek nélkül indult, de aztán jól besűrült: lett egy új galambpárunk, akik az előző galambok fészkét hasznosítják újra. Sokkal félénkebbnek tűnnek, mint az előző páros, így elég stresszes hétvégét okoztunk nekik, mivel jó sokat voltunk itton. Már tojtak is egyet.

Vettem a szomszédban egy napszárította tehénlepényt 5 rúpiáért (25 Ft) a virágaimnak, nagyon kényelmes, hogy a szomszédban van a tehénlepény szárító. Itt ezt egyébként a konyhapadló burkolására vagy télen tüzelésre használják hagyományos házikókba. Nálunk márványpadló van a konyhában, de bárcsak tehénlepény lenne, mert az szuperül beszívja a kilögybölt folyadékot és nagyon kényelmes rajta állni. Remélem, a virágaimnak bejön a tehéntrágya.

Alkottunk is: a neoncsöves lámpáinkat kézzel mártott papírból meg egy hímzőkeretből eszkábált lámpabúrával borítottuk be, amitől most sokkal szebb fényt adnak.

Ünnepeltünk is, mert ápr. 21-én volt öt éve, hogy Einarral megismerkedtünk. Hogy repül az idő!

Ma este egy könyvesboltban lemezbemutató volt, egy klassz zenekar lépett fel: Swarathma. Az egyik tag elektromos és akusztikus hegedűn is játszott, az akusztikusat még pengette is. Nagyon szuper volt, meg is vettük a CD-jüket. Ez a honlapjuk (a kopasz srác a hegedűs, Sanjeev) www.swarathma.com

Reggelente...

Ma is, mint minden reggel madarcsicsergésre és napsütésre ébredtünk a menő pamut szúnyoghálónk alatt. Sajnos a szúnyogháló nem elég ahhoz, hogy az összes fenevadat elijesszük, mert minden este befújjuk az ágyat szúnyogriasztóval és még így is simán 5-1o lelkes vállalkozó megene bennünket elevenen. Van egy teniszütő formájú szúnyogölőnk is, ami elektromos sokkal végez a betolakodókkal, és azzal szoktunk a sötétben hadonászni, ha túl nagy a zsibaly a hálóban. 

Tegnap a köztársasági elnökről szavazott Pune, a Sangamban is lehetett érezni, hogy valami rendkívüli történik, és mindenki be van sózva. Kolléganőm narancs-zöld száriban virított, amit nemzeti ünnepekkor szoktak itt hordani, és a szavazathamisítás esélyeit latolgattuk egy forró tea mellet az amúgy is forró napon. Szerintünk simán lehet szavazatot hamisítani, és persze talán még azt se kell, mert ha csak kiállsz a szavazókörzetbe egy halom használt ruhával és kiosztogatod a ruhát egy szavazatért cserébe, ezreket nyerhetsz. Persze az is igaz, hogy itt a milliók nyomnak a latban, nem az ezrek.

Húsvét előtt egy galambpár a fürdőszobaablakunk külső oldalára fészkelt. Nagyon édes volt látni a költést, meg aztán a piciket. Sajnos tegnap óta a kicsik kirepültek és már annyira hozzájuk szoktunk, hogy hiányoljuk őket.

Végre Internet!

Ezt is megértük, hogy nyolchónapos kiesés után ismét otthonról netezek! A változás leírhatatlan, 4oo KB-tal száguldozok a világhálón, miközben teát szürcsölök a kanapén!

Ebből az alkalomból elhatároztam, hogy újra megkísérlem a blog-írást, és készítettem pár fényképet a tegnapi napunkról. A másodikon a Sangamot támogató önkéntes csoport látható, amint éppen jelbeszédet tanulnak. Ez a csoport 4 napig van velünk évente, és tegnap az egész eddigi tevékenységemet és jövőbeli terveimet prezentáltam nekik, amit nagyon jól fogadtak és így tök jó napom volt. Persze India - a prezi közben egyszer meghalt a szerverünk, ami félórás kiesést jelentett (amíg újraindítottuk), és egyszer elment az áram, ami 1o perc somolygást jelentett, amíg bekapcsoltuk a generátorunkat. Hát Európában nem ehhez voltam szokva, de mostanra ezek a kis allűrök részei a mindennapoknak.

Este Einarral egy nagyon klassz kínai étteremben lazultunk (első kép), aztán táncóránk volt. Végül hazatérve le sem szálltunk a netről, egészen addig, amíg volt áramunk. Aztán bebújtunk a teraszon lévő matracunk szúnyoghálója alá, és napkeltéig húztuk a lóbőrt. Hát így van ez itt a vadkeleten. Puszi!