Izlandnak ezernyi arca van. Erre a tényre nem nehéz akár napjában többször is rádöbbennem, merthogy pont abban a helyzetben vagyok, hogy az itt létező sok-sok mikrokozmosz közül jónéhánynak a határmezsgyéjén létezem. Egészen más a tradicionalista-kisvárosias család légköre, mint a belvárosi lazaság tele külföldi turistákkal. Az itt megpihenő azonos nemű párok innen amúgy hiányzó értékeket hoznak. Más a pékség mikrokultúrája az alulfizetett, áamde mosolygós bevándorló alkalmazottaival, mint az egyetem ultra-izlandi, "tegyünk má' úgy gyerekek, mintha baromi fontosak lennénk" alaphangulata. Az izlandi vidék is teljesen más: barátságos, nyitott, lassú, a stresszesebb, feszesebb, személytelenebb fővárossal ellentétben.
Érdekes, szinte egymástól teljesen függetlenül, de egymással párhuzamosan alakuló viszony fűz ezekhez a kis mini-világokhoz. Most Izland egy kevésbé szerethető, kevesek által meglátott és megértett oldalát szeretném itt bemutatni. Az ezerféle arcból is következik, hogy nem lehet általánosítani, nagyvonalakban beszélni Izlandról, mert mindenkinek más-más az ide kapcsolódó élménye, azonban most mégis ezt teszem. Legszívesebben csak erős idegzetű nagykorúaknak ajánlanám ezt az irományt, mert ez a leglélekbevágóbb élményem az emberi részvét nemlétéről.
Eleinte nem tudtam, mire véljem, hogy nem találkoztam errefelé a részvétnek az akkoriban általam ismert megnyilvánulásaival. Mára úgy látom, hogy itt nem is igen tudják, hogy olyan van, hogy "empathy" - ez valami olyasféle itt, mint valami déligyümölcs, aminek a létezéséről se tudnak, de arról se, hogy mire is való az pontosan.
Fokozatosan értettem meg a "miért hülye" című hozzáállást, aminek a lényege abban rejlik, hogy aki szerencsétlen, az csak azért lehet, mert egyben hülye is. Ugye, itt nem volt háború énnemtommióta, igaz, természeti katasztrófák mindig voltak, de valahogy ezekkel kapcsolatban sem dívik az egymás iránti részvét buzgó kifejeződése. Akkor kezdtem ennek a dolgonak a valódi mélységét átérezni, hogy milyen egy részvét nélküli társadalom, amikor a magyar átlagfizetésekkel kapcsolatban mindig megjegyezték, hogy aki ennyire keveset keres (mint egy átlagmagyar), az csak hülye lehet. Köszi!
Én nem gondolom ezt, és azt se gondolom, hogy aki szegény országba született, az hülye. Szerintem éppen fordítva: az a mázlista, akinek van mit ennie, és van hol laknia. Sőt, még egy lépéssel tovább mennék: akinek nemcsak fedél van a feje fölött és kajája is van, hanem oktatásban is van része, szerintem annak már felelőssége is van a világ kevésbé mázlista tömegjeivel szemben - a minimum, hogy a részvét szintjén.
Na de vissza a jó kis izlandi kultúrához. Mert ugye múlt héten volt Osló, meg Utoeya, és ebbe a pusztításba megmozdult a kőszikla-izlandi lélek. Na végre. Mondom is nekik mindig, hogy gondoljanak Norvégiára, ha nem tudják átérezni a világ más pontjain történő terrorcselekmények áldozatainak állapotát. Ezek szerint van egy esély, hogy a részvét is bekerül az izlandi tudatállapotba, persze csak ha ők is akarják...
A képen a most virágzó orchideám látható.
