A kisautó története folytatódik...

Mióta meglett a kisautó, jóban vagyunk Sverrir szomszéddal, ami nagy szó ám. Anyósomtól, Fanneytól tudom, hogy Sverrir mindig is egy magának való, zárkózott ember volt, még Fanneynak és Hallának, Fanney húgának sem köszönt soha. Egészen kitüntetettnek érzem magam, hogy én meg bármikor szóba elegyedhetek vele.
A minap ismét összefutottunk Sverrirrel, a házunk előtt, és elkérte a képet, amit róla és az autójáról készítettem. El is küldtem neki iziben, amire ezt a választ kaptam emailben:

Kedves Eszter (a nevem hiba nélkül írva!)

Köszönöm a képet. Nagyon jó kép, látszik, hogy jól fényképezel.
Tagadhatatlanul nagyon örültem a játékautóm megtalálásának, ami 62-63 évig rejtőzködött. Ezek a Tinketoy (márkájú) autók nagyon népszerűek voltak azokban az időkben a kisfiúk körében. Nekem több autóm is volt ettől a gyártótól, de ez volt a legkedvesebb, az úgynevezett "tíz kerekes teherautó", ami tízkerekes katonai járművet jelent. A háború éveiben ezek a teherkocsik gyakoriak voltak az országban, legtöbbször katonák ültek a raktér padján, ami sátorral volt fedve. A háború után a többi katonai járművel együtt ezeket is megvásárolták az izlandiak. Egy ilyen teherautó gyakorta jött a Bjarnarstígurbe (a mi utcánk) látogatóba a 12-es házszámba, ami az én házammal szomszédos. Ebben a házban még több évtizeden keresztül használták a jó erős acélrácsot lábtörlőként, ami eredetileg ennek a kocsinak az elején volt.
Amikor láttam, hogy lebontottátok azt a falat, ahol a játékautó leesett, egyből eszembe jutott, hogy talán az öreg teherautó újra előkerült.
Köszönettel, Sverrir


Ezt a képet találtam arról, hogy hogyan is nézhettek ki ezek az autók élőben

Az eredeti levél szövege így hangzik:

Sæl, Eszter.
Þakka þér kærlega fyrir myndina. Þetta er mjög góð mynd og þú ert greinilega flink í myndatöku.
Mér fannst óneitanlega gaman að hafa aftur upp á gamla leikfangabílnum sem hafði legið þarna í 62 eða 63 ár. Þessir „Tinketoy-bílar“ voru mjög vinsælir hjá strákum á þessum árum. Ég átti fleiri bíla frá þessum framleiðanda en þessi var í sérstöku uppáhaldi, þetta var svo kallaður „tíu-hjóla trukkur“, þ.e. herflutningabíll með tíu hjólum. Á stríðsárunum voru þessir bílar algeng sjón hér á landi og oft sátu þá hermenn á bekkjum aftan á pallinum og þá oftast tjaldað yfir. Eftir stríðið keyptu svo Íslandingar þessa bíla af hernum eins og aðra herbíla. Einn slíkur trukkur kom oft hérna á Bjarnarstíginn, það var fólk sem kom í heimsókn á Bjarnarstíg 12 (húsið við hliðina á mínu). Voldugt stálgrill sem var framan á bílnum var í marga áratugi notað sem útidyramotta fyrir framan Bjarnarstíg 12.
Þegar ég sá að búið var að brjóta niður vegginn þar sem leikfangabíllinn fór niður, datt mér einmitt í hug að kannski væri nú gamli „trukkurinn“ aftur kominn í ljós, enda reyndist svo vera.
Kærar þakkir. Kveðja, Sverrir.