A változás igazából csak annyi, hogy most már kb 500 m-rel több sétálóutcánk van, persze nagy tiltakozások ellenére az autósok részéről, és csak a nyári turistaszezon időszakára.
Szerintem az autósok tiltakozása egy mélyen kultúrális kérdés. Itt Izlandon a legtöbb településen van egy útvonal, ami lehetőleg a legforgalmasabb, legbentebbi részeken vezet, ez a "rúntur", azaz "kör". Ennek a körnek a bejárása a kedves izlandiak egy részének a kikapcsolódást jelenti, de ezt természetesen nem gyalog teszik meg, hanem lehetőleg a legnagyobb, legzajosabb és legdrágább járművel, amire csak szert tudnak tenni. A rúntur ideje leginkább a hétvége, vagy a munkaidő utáni órák. Ez azt is jelenti, hogy a gyalogosforgalmat beszorítják szűk járdákra, amik még szűkebbek a rúntur mentén parkoló autóktól. Idén nyáron most ettől a nyűgtől szabadultunk meg egy időre, ami azért is nagyon klassz, mert a reykjavíki vásárlóutca egyben a legszélvédettebb és legnaposabb utca is, tehát nem csak vásárolni érdemes ott, hanem sétálni is.
Mi élvezzük is ezeket a nyugodt napokat. A lezárt utcarészletben bolhapiacok, random nyugágyak és függőágyak, virágládák alakultak ki, ezt a fotót például egy kötő-műhely kiállítása inspirálta.
Külön öröm, hogy a helyiek rákaptak a másodkézből vásárolt termékekre. A gazdasági csődnek ez egy szuper következménye, az egy főre eső szemét és az egy főre eső levezetett km-ek száma is kb 30 %óal csökkent a válság alatt. Engem mindig is fullasztott a "vásároljunk nagyobbat, drágábbat és ordenárébbat, mint a szomszéd/barát/családtag" mottó, és most kezd kialakulni egy réteg, akik körében az újrahasznosítás a menő.
Ezekben a változásokban az izlandi kultúra szerintem jobban megmutatkozik. A high-tech sokszor keveredik a lepukkant, kicsit igénytelen, de otthonos megoldásokkal, ami jobban illik az itteni emberek faragatlan, naiv karakteréhez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése