Enni kell

Hatalmas kihagyás után ismét vonalban vagyok. Még jó is, hogy majd egy éve nem írtam, nagyon gáz sztorik születtek volna ebből az időszakból. Ez az elmúlt év - tavaly júniustól idén májusig - az Indiából Európába visszaköltözés jegyében telt, és hogy mivel járt, azt itt inkább nem kommentálnám. Akit közelebbről érdekel a téma, annak tanácsolom a saját tapasztalatszerzés módszerét.

Öt hónapja vagyunk újra Izlandon, és már kezdünk megérkezni :-) Már az a furcsa, ha kosz van az utcán, és nem az, ha nincs. Odáig még azért nem süllyedtünk, hogy a napsütést tartanánk furcsának. Ellenkezőleg, hősiesen tartjuk magunkat az izlandi bolti paradicsom elleni harcban. Szerintem ezt az árut vétek paradicsomnak titulálni, esetleg a "narancssárga kavics", vagy a "simabőrű mandarin" elnevezést tartanám elfogadhatónak.
Ide is másolok egy képet arról, hogy Indiában a kis pune-i teraszunkon hogyan aszaltuk a paradicsomot, három nap alatt.



Na, de ezek a szép napok már csak emlékek, és most itt a zord északon kapargatjuk a gesztenyét. Eleinte elég nehezen ment, de mostanra kezdünk belerázódni.
Az első kezdeti nehézség a bevásárlás volt. Három év útmenti piacozás után be kellett menjünk a nyugati stílusú szupermarketbe, alig találtuk, hogy melyik a bejárat és melyik a kijárat. A legnagyobb ütköző az volt, hogy Indiában annyira más a kaja, hogy azt hittük, itt éhen fogunk halni. A második probléma az étkek kiválasztásánál jelentkezett, mert fogalmunk se volt a csomagolt termékek nagy részéről, hogy az micsoda. Egyesével kellett végigpásztázni a polcokat, megtapogatni a csomagolást, hogy ja ez a kakaó az meg a liszt. A következő kihívást az árak felderítése jelentette, mert itt Izlandon nem divat rányomtatni a csomagolásra a hasznos kis "Maximum Retail Price" cetlit. Einarnak azért több fogalma volt minderről, mert bár teljesen összevissza, de mégiscsak az anyanyelvén vannak kiírva a dolgok. Még jó, hogy jött a karácsony, mert a sok kajálós buli nélkül nem tudom, hogy éltük volna túl a kezdeti élelemszerzés stresszhatásait.

Igazából így visszatekintve vicces ezt leírni, de tudom, hogy voltak pillanatok, amikor legszívesebben nem ettem volna semmit, csak ne kelljen újra menni a szupermarketbe. Ma már szervezettebben támadjuk be a kajavásárlás témakörét, együtt megyünk, kizárólag csúcsidőn kívül, bevásárlócetlivel. Ha valamit keresni kell, akkor azt nem veszünk. Azt veszünk, amit találunk, és nem idegeskedünk olyan dolgokon, amiket keresni kell, azt csá.

Időközben teljesen fölfejlődtünk az európai konyhaművészetben, és rákapcsoltunk a házi készítésű pizzára. A videón Einar pizzadobáló tehetségét csodálhatjátok meg, amint 5 csajt nyűgöz le házipizzával. Ki hinné, hogy 7 év elteltével sikerült csak felfedezni eme képességét. Remélem, élvezitek a zenei aláfestést is.