Tulapur és Alandi

A hét a történelmi változások jegyében telt. Kismadaraink órákon belül kirepülnek fészkükből, az időjárás a forró indiai nyárból a még mindig meleg előmonszuni szeles-viharosra váltott, elkezdtünk reménykedni a vízumunkban és ma reggel Einar fejezte be a muffin-sütést, amíg én zuhanyoztam. 

Most a munkahelyi kihívások kötnek le, hatalmas változás, hogy kis csapatom terhelhetősége sokszorosára nőtt az új asszisztensünk érkezésével. Ez hihetetlen jó érzés, végre lehet nagy dolgokba kezdeni, de ezzel együtt mostanában sokszor érzem, hogy egy nemzetközi de mégis indiai közegben ez hatalmas próbatétele vezetői készségeimnek - és persze mindenki másénak is. Katey egy svájci cserkészközpontban töltötte az előző évet, és elvárásai, munkastílusa, gondolkodásmódja nagyon nagyban különböznek az indiai kollégákétól. A nemzetközi önkéntesek e két véglet között érdekes kiegészítői a csapatnak, meglátjuk, hol tudjuk majd meghúzni az arany középvonalat. Attól még nem leszünk egy valódi multikultúrális közeg, hogy világközpontnak hívjuk magunkat és ideszalajutnk innen-onnan néhány külföldit, és a valódi nemzetközi légkör megteremtése nem kis feladat. Kicsit nyomasztó a megnövekedett felelősség érzése, de nagyon izgatott is vagyok, mert nagy halat akarunk kifogni, és úgy érzem, sikerülni fog. 

Tegnap Kateyvel, Donnával és Einarral két közeli szuperszent helyre kirándultunk: Tulapurba és Alandiba, amit videón is megörökítettem. Remélem, értékelitek, hogy a filmdarabkákat nem kell egyeként megnyitnotok, hanem egy teljes rövidfilmet láttok a hozzá tartozó hanggal, és függőlegesen! Éjt nappalá téve ezen dolgoztunk Einarral, és végül sikerült! Jó szórakozást kívánunk.

English summary:

This week has been a week of changes - the birdies are about to fly out from the nest and the weather has been changing from hot hot hot to a bit hot and windy.

I have some new challenges at work with creating a truly international space with wonderful and very capable people, all from strikingly different backgrounds and expectations. I really enjoy this but at the same time it is not very easy. I totally know that we'll rock in the end!

To help you improve your Hungarian, I shot a video featuring our Saturday morning out to Tulapur, a holy place where 3 rivers meet, and Alandi, a holy village with lots of holy junk available for shoppers in its cute little streets. It was a great cultural experience, seeing people so connected to the holy river. Enjoy!

Víz, HIV-teszt és denevérek

A hetem egy kis gyengélkedéssel kezdődött, egy alapos többnapos kiszáradás után jó nagy fájdalmak árán, de végülis sikerült a víztartalékaimat ismét feltölteni. Nagyon meleg van még mindig, bár a napokban 3o-35 fokra csökkent a hőmérséklet, ami most szinte hűvösnek tűnik (3 hónap 4o fok feletti hőmérséklet után). A legdurvább az április volt, így visszanézve tényleg nem tudom, hogy éltük túl a lazán 45 fokokat éjjel-nappal.

Mostanában legalább jókat alszunk a "hűvösben", de hiába csökkent a hőmérséklet, a magas páratartalom miatt egész nap olyan nedves a bőrünk, mint egy kétéltűé, ami természetesen lemeríti a tartalékokat. Az ajánlott vízbevitel napi 6-7 liter, de a második liternél már elegem szokott lenni a vízből, úgyhogy dinnyével, meg mindenféle juice-szal igyekszem javítani a helyzeten.

Végre megérkezett a Sangamba Katey, az asszisztens program menedzser, és már a második napja után hatalmas megkönnyebbülés a jelenléte és hihetetlen erős csapattag. Ő bezzeg kapott két évre vízumot (Írországban), de ez azzal jár, hogy a szokásos dokumentációval egy Indiában végzett negatív HIV teszt bizonyítványt is be kell mutatnia. Az első indiai napok nem valami könnyűek, így ma délután Einarral és Kateyvel hármasban mentünk HIV teszt+süti+kávé -délutánra, ami nagyban csökkentette a stresszt és szuperjó hangulatban végeztük a napot. Ehéten pont a "Globális AIDS elleni küzdelem hete" van, így tegnap egy jótékonysági utcafesztiválon is voltunk, ahol találkoztunk egy magyar sráccal! Jót beszélgettünk, végre magyarul. (a képen a színpadot láthatjátok)

Einar az utóbbi napokban szabadságot vett ki, mert a hőségben képtelen volt dolgozni. Azért igazán szorgos volt: deszkából négy darab mini-denevér házat varázsolt a Sangam denevéreknek, akik jelenleg a csarnokban lévő országzászlók redőiben és a belső mennyezet cserép-burkolatában laknak, 4 m magasan. Eltökélt szándékunk, hogy egy megfelelőbb szállást találjunk házikedvenceinknek, mert esti programok alkalmával bukórepülés-bemutatójukkal elborzasztják a nagyérdeműt, miközben mi a kollégákkal egyéb programokkal próbáljuk elterelni vendégeink figyelmét. A négy házikót a Cserkészlány Világszövetség négy világközpontja után Pax Lodge-nak (London), Our Cabana-nak (Cuernavaca, Mexikó), Our Chalet-nak (Adelboden, Svájc) és természetesen Sangam-nak (Pune, India!) kereszteltük. A képen Einar és a házak pózolnak a Sangam ebédlőasztalon, amiket hamarosan a kerti fákra akasztunk. Ha van ötletetek, hogyan robbantsuk ki a denevéreket a csarnokból, kiáltsatok.

Szombat reggel

Ezn a videón a szombat reggelünket láthatjátok, nem mintha valami különleges lenne, de pont azért videóztam, mert az is unalmas, ha mindig csak a különlegesre figyel fel az ember.

Tegnap este nagyon klassz csevegős esténk volt Donnával, aki 3 D-s diákat mutatott az otthonáról, Dél-Texasról, miközben 'Gandhi libre'-t szürcsöltünk, ami Havanna rum és Thums up, egy indiai kólautánzat frigyéből született. Persze a hőségben jól berúgtunk mindettől, de azért csak sikerült hazatalálni.

Sandeep esküvője

Sandeep egy srác a Sangamból, 21 éves és a legmagasabb iskolai végzettségű fizikai munkásunk: érettségije van. Az iskolát az utóbbi két-három évben esti tagozaton végezte munka mellett, szóval le a kalappal. Egyébként ő a legjobban kinéző munkatársunk is egyben :-)

Négy órát utaztunk oda, és aztán négyet vissza, hogy az esküvőt láthassuk, de teljesen megérte. A videókon remélem, érzitek a 'szervezett káosz' hangulatot, ami számunkra kissé átláthatatlan meg zavaros volt, de végülis minden rendben lezajlott, hindu rituálé szerint.

Sandeep menyasszonya egyébként már amúgy is családtag volt pár éve, mivel eddig Sandeep sógornője volt. A pletykák szerint félig-meddig szerelem-házasság, félig-meddig pedig a család 'biznisze' - itt rendkívül elterjedt, elfogadott és jól bevált a szülők által előkészített/megtervezett házasság, kb 1o-ből 9.

Ügyek-bajok

Ezen a héten nem írtam valami sokat, mert el voltam szontyolodva. Persze aztán a végére majdnem minden jóra fordult.

A laptopom műanyagborítása szériahibából adódóan egy év használat után letöredezett a gép szélén, úgyhogy visszavittem a boltba megjavíttatni. Kereken ötször sikerült visszamennem és így-úgy próbálkoznom, hogy kicseréljék garancián belül, mivel tudom, hogy ezt a hibát más országokban simán szó nélkül kijavítják. Végül sikerült, de nem volt egy egyszerű meccs. Poén, hogy még pont benne voltam az időben, mert holnaptól lejár a garanciám.

Sajnos a vízum-ügyem nem látszik megoldódni egyhamar, úgyhogy a júniusi londoni képzésemnek úgy néz ki, lőttek. Még reménykedek valami csodában azért, hátha sikerül kijutnom innen legális úton, meg aztán vissza is jutnom :-)

Találtunk egy ügynököt Delhiben, aki 375oo IRS-ért másfél hét alatt ígéri az új vízumot, ami az eddig eltelt négy hónaphoz hasonlítva hihetetlen, de ebből a pénzből már haza is repülhetnék meg vissza. Meglátjuk.

Csináltam nektek egy videót a tegnapi bevásárló-utunkról a belvárosba. Sajnos nincs megfelelő programom, hogy irányba tudjam forgatni, ha valakinek van ötlete, hogy Macen milyen szoftverrel lehet videót forgatni, az kiáltson.

Végül a fényképen s nem a videón látható gagra cholit választottuk. A képen az új kanapéhuzatunkat is láthatjátok, most nagyon boldogok vagyunk vele, hogy nem mindenféle lepedővel takargatjuk a kanapét.

Reggel kikelt a második fészekalj első kismadárkája. Nagyon tüncibogár, de még nem lehet igazán látni, mert egyelőre a szülei hasa alatt állomásozik, mint tojás korában.

A napot magyaros hideg mangólevessel és tökfőzelékkel koronáztuk.

Sok csók, remélem, szépen telt a hétvégétek.

Hétvége

Szuperül telik a hosszúhétvégénk, tegnap egy emberi jogokkal foglalkozó filmfesztiválon voltunk. A legjobb film, amit láttunk, Tibetben készült a tibetiek jelen helyzetéről és arról, hogy a kínai kormány hogyan tiporja homokba a tibetiek legalapvetőbb jogait. Elég szörnyű volt látni, de nagyon hasznos is volt egyben, főleg, hogy csak két hete, hogy Darjeelingben a tibeti menekülttáborban jártunk. Ott olyan helyesek voltak, hogy föl se tűnt, mennyi keserűségen meg nehézségen kellett ezeknek az embereknek keresztülmenni ahhoz, hogy átjussanak Indiába egy békésebb élet reményében.

Sajnos csak 2o-3o-an jöttek el a fesztiválra, pedig nagyon érdekes volt.

Motoros kalandjainkhoz hozzátartozik, hogy időnként lemeszel bennünket a rendőrség, és jól megbüntetnek mindenféle hülyeségekért. Tegnap azért kellett lakolnunk, mert nem tudtuk, hogy a híd, amin átmotoroztunk, csak autók számára nyitott (nem tudtuk, mert a tájékoztató táblán hindiül van kiírva, és egyébként is a motorosok így is simán használják a hidat). Viszont legalább kaptunk számlát a bírségról és tényleg csak annyit fizettünk, amennyi a legális bírság. Javuló tendencia :-) A képeken a bírságoló rendőrt és Einart, valamint a tájékoztató táblát láthatjátok.