Szombat reggel

Ezn a videón a szombat reggelünket láthatjátok, nem mintha valami különleges lenne, de pont azért videóztam, mert az is unalmas, ha mindig csak a különlegesre figyel fel az ember.

Tegnap este nagyon klassz csevegős esténk volt Donnával, aki 3 D-s diákat mutatott az otthonáról, Dél-Texasról, miközben 'Gandhi libre'-t szürcsöltünk, ami Havanna rum és Thums up, egy indiai kólautánzat frigyéből született. Persze a hőségben jól berúgtunk mindettől, de azért csak sikerült hazatalálni.

Sandeep esküvője

Sandeep egy srác a Sangamból, 21 éves és a legmagasabb iskolai végzettségű fizikai munkásunk: érettségije van. Az iskolát az utóbbi két-három évben esti tagozaton végezte munka mellett, szóval le a kalappal. Egyébként ő a legjobban kinéző munkatársunk is egyben :-)

Négy órát utaztunk oda, és aztán négyet vissza, hogy az esküvőt láthassuk, de teljesen megérte. A videókon remélem, érzitek a 'szervezett káosz' hangulatot, ami számunkra kissé átláthatatlan meg zavaros volt, de végülis minden rendben lezajlott, hindu rituálé szerint.

Sandeep menyasszonya egyébként már amúgy is családtag volt pár éve, mivel eddig Sandeep sógornője volt. A pletykák szerint félig-meddig szerelem-házasság, félig-meddig pedig a család 'biznisze' - itt rendkívül elterjedt, elfogadott és jól bevált a szülők által előkészített/megtervezett házasság, kb 1o-ből 9.

Ügyek-bajok

Ezen a héten nem írtam valami sokat, mert el voltam szontyolodva. Persze aztán a végére majdnem minden jóra fordult.

A laptopom műanyagborítása szériahibából adódóan egy év használat után letöredezett a gép szélén, úgyhogy visszavittem a boltba megjavíttatni. Kereken ötször sikerült visszamennem és így-úgy próbálkoznom, hogy kicseréljék garancián belül, mivel tudom, hogy ezt a hibát más országokban simán szó nélkül kijavítják. Végül sikerült, de nem volt egy egyszerű meccs. Poén, hogy még pont benne voltam az időben, mert holnaptól lejár a garanciám.

Sajnos a vízum-ügyem nem látszik megoldódni egyhamar, úgyhogy a júniusi londoni képzésemnek úgy néz ki, lőttek. Még reménykedek valami csodában azért, hátha sikerül kijutnom innen legális úton, meg aztán vissza is jutnom :-)

Találtunk egy ügynököt Delhiben, aki 375oo IRS-ért másfél hét alatt ígéri az új vízumot, ami az eddig eltelt négy hónaphoz hasonlítva hihetetlen, de ebből a pénzből már haza is repülhetnék meg vissza. Meglátjuk.

Csináltam nektek egy videót a tegnapi bevásárló-utunkról a belvárosba. Sajnos nincs megfelelő programom, hogy irányba tudjam forgatni, ha valakinek van ötlete, hogy Macen milyen szoftverrel lehet videót forgatni, az kiáltson.

Végül a fényképen s nem a videón látható gagra cholit választottuk. A képen az új kanapéhuzatunkat is láthatjátok, most nagyon boldogok vagyunk vele, hogy nem mindenféle lepedővel takargatjuk a kanapét.

Reggel kikelt a második fészekalj első kismadárkája. Nagyon tüncibogár, de még nem lehet igazán látni, mert egyelőre a szülei hasa alatt állomásozik, mint tojás korában.

A napot magyaros hideg mangólevessel és tökfőzelékkel koronáztuk.

Sok csók, remélem, szépen telt a hétvégétek.

Hétvége

Szuperül telik a hosszúhétvégénk, tegnap egy emberi jogokkal foglalkozó filmfesztiválon voltunk. A legjobb film, amit láttunk, Tibetben készült a tibetiek jelen helyzetéről és arról, hogy a kínai kormány hogyan tiporja homokba a tibetiek legalapvetőbb jogait. Elég szörnyű volt látni, de nagyon hasznos is volt egyben, főleg, hogy csak két hete, hogy Darjeelingben a tibeti menekülttáborban jártunk. Ott olyan helyesek voltak, hogy föl se tűnt, mennyi keserűségen meg nehézségen kellett ezeknek az embereknek keresztülmenni ahhoz, hogy átjussanak Indiába egy békésebb élet reményében.

Sajnos csak 2o-3o-an jöttek el a fesztiválra, pedig nagyon érdekes volt.

Motoros kalandjainkhoz hozzátartozik, hogy időnként lemeszel bennünket a rendőrség, és jól megbüntetnek mindenféle hülyeségekért. Tegnap azért kellett lakolnunk, mert nem tudtuk, hogy a híd, amin átmotoroztunk, csak autók számára nyitott (nem tudtuk, mert a tájékoztató táblán hindiül van kiírva, és egyébként is a motorosok így is simán használják a hidat). Viszont legalább kaptunk számlát a bírségról és tényleg csak annyit fizettünk, amennyi a legális bírság. Javuló tendencia :-) A képeken a bírságoló rendőrt és Einart, valamint a tájékoztató táblát láthatjátok.

Darshana házavatója

Ma este Darshana, egy kolléganőm házavató bulit tartott. Ez itt nagy dolog, mindenféle hindu istennek áldozatokat mutatnak be és füstölőkkel telefüstölik az egész házat és egész nap kántálnak, hogy a gonoszt elűzzék.

Az alkalomra apraja-nagyja hivatalos, a képeken Darshana teljes harci díszben, aztán a Sangamban dolgozó konyhásnéniket, a főnökömet és egy önkéntesünket láthatjátok, na meg Einart, amint Darsh kis unokaöcsijével barátkozik, aki most 6 hónapos és igazi hajasbaba.

Szellemes...

Szerda esténként Einarral salsara járunk, és e héten tánc után egy buliba is hivatalosak voltunk. Ez volt az első igazi házibulim amióta Indiába költöztünk! Elég fura, több mint egy év után visszacsöppeni egy igazi ivós buliba tele külföldiekkel. Nagyon tetszett, hogy legalább a világ kicsit egyenlőbben reprezentált itt Puneben, csomó afrikai és ázsiai emberke jött el, nem csak az európaiak meg az amcsik.

A történethez hozzátartozik, hogy megkínáltak marihuánás cigivel, azt hittem, eldobom az agyam, újra 17-nek éreztem magam :-) Fura, a külföldiek nagy része itt Indiában amolyan második kamaszkort él át, mert itt mindent meg lehet tenni, tombolni, ittasan vezetni, meg akármit amit csak szeretnél. De én dolgozni jöttem ide, meg azért megiscsak hülyén néz ki, ha bemegyek másnap dolgozni és az önkéntesek meg kollégák azt látják, hogy "jé főnökasszony kicsit másnapos". Azért jót csevegtünk a népekkel, de mondom, mivel másnap munka volt, hamar leléptünk és mivel mindketten besöröztünk, egy riksát (háromkerekű taxit) fogtunk a motorunk helyett.

És itt kezdődik a történet.

Hazafelé robogóban megálltunk a Sangamban, hogy felcsípjük az új párnahuzatokat a kanapénkra, amit a varrónő aznap hozott. Szóval én a kapu előtt a riksában várakoztam, amíg Einar beszaladt, felcsípte a cuccost és visszaszaladt a riksához. Persze a taxióra ketyegett, így Einar futott, mint a nyuszi.

Másnap reggel bemegyek dolgozni, erre mondják hogy Sharad, az éjjeliőr nem jön ma dolgozni, mert tegnap éjjel szellemet látott és fél. Udvariasan hozzátették, hogy a szellem kicsit hasonlított Einarra, és hogy Sharad felkeltette Manikot (aki a telken lakik családjával), és Sharad, Manik és Manik fia éjféltől hajnali kettőig a szellemet kutatták. Sharad Arunát (aki szintén a telken lakik), a "House Manager"-t is felkeltette a éjszaka kellős közepén annak ellenére, hogy Aruna éppen az éves szabadságát tölti, hogy azonnal tudassa Arunával e hírt. Aztán Sharad felment az emeletre, hogy éjnek idején közölje Priyankával és Saraval (egy indiai és egy angol huszonéves lányzóval), hogy szellem tartózkodik a telken. Ezek után Priyanka csak úgy bírt aludni, ha az összes lámpa fel volt kapcsolva a folyosón. Éjjel kettő felé, a keresésben kifáradva Sharad félelmében megkérte Manikot, hogy álljon őrt a vécéajtó előtt, amíg pisil. Na ez a sztori. 

Úgyhogy én meg mondtam nekik, hogy ez nem szellem volt, hanem Einar, aki a lomha indiaiakhoz képest baromi gyorsan fut, és ezért lehetett, hogy Sharad egyik pillanatban látta Einart, aztán mire másodszor odanézett, Einar már el is tűnt.

Szóval aztán másnap az egész banda ezen röhögött, és Sharad bejött dolgozni.

Én csak azt kérdezném, hogy hogy a fenébe legyen az ember itt menedzser, mert minden, ami az én világomban érvényes, az itt érvénytelen, és minden, ami itt érvényes és valós, az számomra valótlan fikció. Ezt még egy kicsit gyakorolnom kell :-)